Neumann János, teljes nevén Margittai Neumann János Lajos, 1903. december 28-án született Budapest Lipótváros nevű részén. Egy jómódú zsidó családból származott; édesapja, Neumann Miksa bankár, édesanyja Kann Margit volt. Két öccse, Mihály és Miklós is sikeres pályát futottak be; az előbbi orvosként Chicagóban, az utóbbi jogászként Philadelphiában.
Neumann János tanulmányait a budapesti Fasori Evangélikus Gimnáziumban kezdte, amely akkoriban a világ egyik legjobb középiskolájaként volt ismert. 1921-ben érettségizett, majd a budapesti tudományegyetem bölcsészkarán folytatta tanulmányait, ahol főként matematikára koncentrált.
Az 1920-as évek elején Németországba költözött, ahol a berlini és a göttingeni egyetemen tanult tovább. 1926-ban szerezte meg a matematikai doktorátust a göttingeni egyetemen. Ezt követően az Egyesült Államokba költözött, ahol a Princeton Egyetem Institute for Advanced Study-jében dolgozott.
Neumann János munkássága rendkívül széleskörű volt; hozzájárulásai a matematika, a kvantummechanika, a halmazelmélet, az informatika és a játékelmélet területein kiemelkedőek. Ő fektette le a modern számítógépek működésének alapelveit, amit a „Neumann-elv” néven ismerünk. Számos tudományos műve jelent meg életében, többek között a „A kvantummechanika matematikai alapjai” című alapmű is.
Neumann János számos kitüntetésben részesült életében, és világszerte elismerték tudományos tevékenységének jelentőségét. Sajnos, 1957. február 8-án, mindössze 53 éves korában elhunyt Washingtonban, súlyos rákbetegség következtében, amit valószínűleg az atombomba kutatásának éveiben szerzett sugárszennyezés okozhatott.
