2010-ben a második Orbán-kormány megszüntette a magánnyugdíjpénztári rendszert (amit 1997-ben a Horn-kormány indított el).
A magánnyugdíjpénztárakban kb. 3 ezer milliárd forintnyi nyugdíj-megtakarítás volt. A tagokat választás elé állították: vagy visszalépnek az állami rendszerbe, vagy bent maradnak a magánnyugdíjpénztárban, de akkor elveszítik a jövőbeni állami nyugdíjjogosultságot.
A döntő többség visszalépett az állami rendszerbe, így az állam államosította ezt az összeget.
Ebből az összegből hivatalosan államadósság-csökkentésre, nyugdíjkassza egyensúlyba hozására és egyéb kiadásokra költöttek. Azonban a teljes összeg nem ment nyugdíjcélokra – kritikusok szerint az állam lényegében „beolvasztotta” a költségvetésbe.
A 2010–2011-es magánnyugdíjpénztári átalakítás során az állam mintegy 3000 milliárd forintnyi vagyont vett át a pénztáraktól. Ennek felhasználása az alábbiak szerint történt:
Államadósság csökkentése: A vagyon jelentős részét, körülbelül 2000–2020 milliárd forintot, az államadósság mérséklésére fordították. Az államhoz került állampapírokat bevonták, így csökkentve a tartozást.
Nyugdíjkassza finanszírozása: Körülbelül 900 milliárd forintot az állami nyugdíjkassza hiányának pótlására használtak fel.
Veszteségek és egyéb tényezők: A részvények és befektetési jegyek értékesítése során az állam 110 milliárd forint veszteséget szenvedett el a kedvezőtlen piaci körülmények miatt. Továbbá az átvett ingatlanvagyonon is jelentős, 300 milliárd forintos veszteség keletkezett.
Fontos megjegyezni, hogy bár a teljes vagyon felhasználásra került, az államadósság csökkentése nem volt olyan mértékű, mint amire a vagyon nagysága alapján számítani lehetett volna. A GDP-arányos államadósság 2010 végén 81,8% volt, amely 2014 végére 77,3%-ra csökkent.
Összességében tehát a magánnyugdíjpénztári vagyon államosítása rövid távon hozzájárult az államadósság és a nyugdíjkassza hiányának csökkentéséhez, de hosszú távon nem oldotta meg a nyugdíjrendszer strukturális problémáit.
