Gémesi György Gödölő polgármestere, egyben Gémesi Csanád kardvívó nagybátyja „mocskos csalással” vádolja a bolgár bírót a tegnapi 15-14 es eredménnyel végződő csörtét. Ennek közösségi oldaán adott hangot, amit változtatás nélkül közlünk. „Nem akartam rögtön reagálni a kardozók szereplésére. Bevallom, nagyon nehezen éltem meg. Áron egyértelműen gyengébb volt ellenfelénél. Ezt ő is így nyilatkozta, korrekten. Nem tudott irányítani, ebben az ellenfele most jobb volt. Nyilván hidegzuhany, de el kell fogadnunk a tényt. Bízom abban, hogy a csapatban az igazi Szilágyi Áront láthatjuk. Szatmári Andrásnál több tévedés is volt, nem vívott rosszul, de nem tudta kompenzálni a zsűri tévedéseit. Csanád remekül vívott. Legyőzte hatalmas küzdelemben, jó vívással, nagy különbséggel a világbajnokot. Joggal reménykedtünk a folytatásban. Nem kezdett jól a tunéziai ellenfelével, de korrigált és behozta a hátrányt hihetetlen küzdeni tudásával. Majd újra ledolgozta a hátrány és meg is előzte az ellenfelét. És 14-14-nél ő adta a tust! Ő adta!!! A többszöri ismétlésnél is egyértelműen látszik, hogy ő adta a találatot. A bolgár bíró egyszerűen ellene ítélt. Tette ez annak ellenére, hogy megnézte a videót. Nagyon, nagyon dühös voltam. Ez több mint tévedés. A bolgár egy felkészült zsűri, aki nem tud hibázni ekkorát, csak ha… Ismertek, úgy írom, hogy vélhető üzleti kapcsolatai Csanád mostani ellenfelének háttérembereivel… Azt hiszem világosan fogalmazok. Ezt tudnia kell a magyar vívócsapat vezetésnek. Hol van ilyenkor a bíró küldésnél magyar szövetség sportdiplomáciai munkája? Hogy lehetett, hogy ő vezette ezt a mérkőzést? Korábbi elnökségem alatt a bíróküldésre nagyon oda figyeltünk és oda kellett figyelnünk! Valóban képviseltük a versenyzők érdekeit, igaz, volt komoly képviselete is a Magyar Vívószövetségnek a FIE-ben. Csanádtól két tust vett el a bolgár, melyek közül egy a legfontosabb, az utolsó volt. Ezzel vette el a bíró az utolsó lehetőséget egy fantasztikus, jól vívó, jól küzdő magyar sportembertől, hogy odaérjen a csúcsra. Én megengedem magamnak (Kérem, nézzék el nekem, ha elfogult vagyok!), hogy mocsok módon. Persze lehet mondani, hogy ki kell bírni. Nem, nem kibírni kell, hanem odafigyelni minden részletre, amivel a magyar vívóknak egy ilyen elképesztő kiélezett helyzetben a tisztességes bíráskodás feltételeit biztosítani lehet. Ez ma nem sikerült. Nem írnám akkor, ha nem lennék meggyőződve erről. Csanád nem kapta meg ezt a sportdiplomácia által biztosítható segítséget. Aki látta az asszót, ezt láthatta Csanád arcán is. Büszke vagyok Rád, Csanád, elképesztően jól vívtál! Nincs más, mint koncentrálni a csapatra, hozd ezt a formát és akkor oda fogtok érni, ahova mindannyian szeretnénk. Ölelés neked és a többieknek is. Szorítunk és ott leszünk lélekben veletek a páston a csapatversenyen.”
