A politikai naivitás határa ott kezdődik, amikor valaki elhiszi, hogy a leköszönő Orbán-kormány a „nemzeti folytonosság” vagy az új kormány segítése érdekében engedte el az ukrán hitelkeret vétóját 2026. április 22-én. A tények és az időzítés azonban mást mutatnak: ez egy kényszerű, utolsó pillanatos tranzakció volt, amellyel a régi gárda a saját hátát védte.
1. A „Túszdráma” vége: Nem kegyelem, hanem cserekereskedelem
A 90 milliárd eurós hitel nem azért szabadult fel, mert a kormány „megjuhászodott”. A bizonyíték Bóka János saját szavai között van: „az ukrán olajblokádot feltörtük”. Ez beismeri, hogy a hitelkeret blokkolása politikai túszszedés volt. Amint megérkezett a garancia az olajra (a „váltságdíj”), a túszt (a hitelt) elengedték. Ebben nincs jóakarat, csak lezárult az üzlet.
2. Saját örökségük kozmetikázása
Ha Orbánék vétóval adják át a kormányrudat, és az országban üzemanyaghiány van az ukrán blokád miatt, az az ő 16 éves energetikai függőségük kudarcát bizonyította volna.
- A valódi cél: Nem Magyar Péternek akartak segíteni, hanem el akarták kerülni, hogy a történelemkönyvek úgy emlékezzenek rájuk: „azok, akik üres tankkal hagyták itt az országot”. Az utolsó pillanatban „megoldott” válság valójában az ő renoméjuk mentése.
3. A „Fidesz-győzelem” logikája cáfolja a jószándékot
Ha a Fidesz nyert volna, a blokád nem szűnt volna meg végleg. Ahogy a korábbi évek taktikája mutatta, a 90 milliárdot továbbra is szeletenként, zsarolási alapként használták volna minden egyes brüsszeli kifizetésnél. Az, hogy most, a vereség után hirtelen „meglett az egyezség”, azt bizonyítja, hogy a stratégia tarthatatlanná vált, és még a távozás előtt be akarták zsebelni az érte járó politikai hasznot (az olcsó olajat).
4. A felelősség áthárítása
Azzal, hogy most írták alá a papírokat, a leköszönő kormány elvette az új vezetéstől a „felszabadító” szerepét. Nem hagytak teret Magyar Péternek, hogy ő tárgyalja le az olajat. Ez egy politikai aknamező: úgy állították be a helyzetet, mintha csak ők lennének képesek „kibokszolni” az érdekeket, miközben ők maguk okozták a konfliktust a korábbi vétókkal.
5. Miért nem gátolják tovább?
Mert a vétó fenntartása a hatalom elvesztése után már csak felesleges kolonc lenne. Ellenzékből egy blokkolt EU-s hitel már nem fegyver, hanem bizonyíték a destruktivitásra. A kormány tehát nem „jót tett”, hanem likvidálta a politikai eszközeit, mielőtt azok a választási vereség után ellene fordultak volna.
Konklúzió
Senki ne dőljön be a „lojalitás” és a „zökkenőmentes átadás” meséjének. Az ukrán hitel szabad útja és a Barátság vezeték újraindulása egy technokrata tranzakció volt. A távozó kormány nem az utódja útját egyengette, hanem a saját bukott stratégiájáról próbálta meg elterelni a figyelmet egy utolsó, látványos „eredménnyel”.
Aki ezt kegynek látja, az nem ismeri a NER természetét: ők nem ajándékoznak, ők csak elszámolnak a kasszánál, mielőtt lekapcsolják a villanyt.
