Győr és Sopron – két nyugat-magyarországi város, melyek évszázadokon át különleges viszonyt ápoltak egymással. Kapcsolatukat gyakran jellemezte rivalizálás, máskor együttműködés, de mindig erős identitástudattal és lokálpatriotizmussal párosult.
A római korban mindkét település kiemelt szerepet töltött be: Győr (latin nevén Arrabona) és Sopron (Scarbantia) katonai, közigazgatási és kereskedelmi központként működtek. A Limes mentén fekvő Scarbantia fontos állomás volt a Borostyánút mentén, míg Arrabona a Duna védelmi vonalának részeként jelentős katonai bázist biztosított. Ekkor még nem beszélhetünk rivalizálásról, de már ekkor is elkülönült fejlődési irányokat mutattak.
A népvándorlás korát követően a honfoglaló magyarok is megerősítették a térséget, és a középkor folyamán mindkét város jelentős szerepet kapott. Sopron 1277-ben szabad királyi városi rangot kapott IV. Lászlótól, míg Győr korábban is püspöki székhellyé vált, így egyházi központként működött. A török idők alatt Győr stratégiai várként szolgált, és többször is ostrom alá került. Sopront a török közelsége kevésbé érintette, így menekülők fogadásával, iparosai és borászata révén prosperálni tudott.
A Habsburg-korszakban a két város gazdasági és kulturális élete tovább fejlődött. A 18-19. században mindkét városban polgári öntudat alakult ki, és erősödött a regionális identitás. Sopronban a borkereskedelem, Győrben a kereskedelem és a kézműipar játszott főszerepet. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alatt mindkét város fontos szerepet töltött be: Győr hadszíntérré vált, míg Sopronban politikai és polgári szerveződések jöttek létre.
A 20. század elején új dimenzióba lépett a viszony. Az 1920-as trianoni békeszerződés után Sopront Ausztriához csatolták volna, de az 1921-es népszavazás eredményeként Magyarországon maradt, kiérdemelve a „Civitas Fidelissima” (leghűségesebb város) címet. Ez az esemény nemcsak Sopron identitását erősítette meg, hanem a Győrrel való történelmi viszonyt is újraértelmezte.
A két világháború között Győr látványosan fejlődött, különösen az ipar és a közlekedés területén. Sopron inkább oktatási és kulturális központként formálta saját szerepét. A második világháború alatt mindkét város szenvedett károkat, különösen Győr a bombázások következtében.
A szocializmus időszakában a központi iparpolitika Győrnek kedvezett, itt települt le több állami vállalat, míg Sopron inkább határvárosi szerepben, periférikus helyzetben maradt. Ennek ellenére Sopron megőrizte kulturális és turisztikai jelentőségét, és a rendszerváltás után előnyére fordította a nyugati nyitásból adódó lehetőségeket. A Győr–Sopron-Ebenfurti Vasút (GYSEV) közös üzemeltetése például erősítette az együttműködést.
A rendszerváltás után a két város külön fejlődési pályára állt. Győr a járműgyártás, különösen az Audi révén vált nemzetközi gazdasági központtá, míg Sopron az osztrák határ közelségét, borvidékét és egyetemi hagyományait használta ki. A 21. századra a rivalizálás barátságos versengéssé szelídült, és a városok közös regionális érdekeket is felvállaltak.
Két város, melyek múltja gyakran külön irányba vezetett, de közös történelmük és földrajzi közelségük miatt mégis összefonódott. Ma már inkább kiegészítik, mint versenyeznek egymással – és együtt alakítják a Nyugat-Dunántúl jövőjét.