Éveken át a „nacionalista” és „populista” jelzőkkel bélyegezték meg azokat, akik kerítést, szigorú határvédelmet és a jogtalanul itt tartózkodók kitoloncolását követelték. Most viszont az Európai Parlament elsöprő többséggel (a fősodratú bal- és jobboldal összefogásával) fogadta el azt a migrációs paktumot, amelynek alapköve a hatékonyabb visszaküldés.
Miért pont most?
- Választási kényszer: A politikai elit megérezte a népharagot. Franciaországtól Németországig a nemzeti érzelmű pártok előretörése kényszerpályára tette Brüsszelt. Ha nem lépnek, a következő választás után már nem ők hozzák a szabályokat.
- A közbiztonság eróziója: A nyugati nagyvárosokban (Berlin, Bécs, Párizs) az integráció kudarca már nem söpörhető a szőnyeg alá. A késeléses támadások, a „no-go” zónák és a párhuzamos társadalmak kialakulása a liberális szavazókat is elgondolkodtatta.
- Gazdasági teher: Az ellátórendszerek (szociális háló, egészségügy) az összeomlás szélén állnak. Európa rájött, hogy nem tudja a világ összes bajbajutottját eltartani anélkül, hogy saját magát tönkretenné.
Mit jelent ez a kint élő magyaroknak?
A Németországban vagy Ausztriában dolgozó magyarok kettős szorításban élnek. Egyrészt ők a „jó bevándorlók”, akik adót fizetnek és építik a gazdaságot, másrészt viszont ugyanúgy elszenvedői a romló közbiztonságnak.
- Szigorodó ellenőrzések: A tömeges kitoloncolások előkészítése fokozott rendőri jelenléttel és szigorúbb ellenőrzésekkel jár az utcákon és a közlekedési csomópontokon.
- A „tisztulás” reménye: Sokan abban bíznak, hogy a radikális iszlám és a bűnözői elemek eltávolítása végre visszaállítja azt a biztonságos Európát, amiért annak idején kiköltöztek.
- Politikai átrendeződés: A kinti magyarok körében is egyre népszerűbbek a szuverenista gondolatok. Ők látják a legközelebbről, hogy a globalista kísérlet hol bukott meg.
A globalizmus alkonya?
A „határok nélküli világ” utópiája helyett visszatérünk a realitásokhoz: a nemzetállamokhoz. Az Európai Parlament döntése egy beismerő vallomás: Európa csak úgy maradhat fenn, ha képes megvédeni a határait és érvényt szerezni a saját törvényeinek. A kitoloncolás nem „gyűlölet”, hanem a jogállam önvédelmi reflexe.
Érdekes látni, ahogy a brüsszeli bürokraták hirtelen megtanulták a ‘határvédelem’ és a ‘rend’ szavakat. Kár, hogy ehhez egy fél évtizednyi káosz és a választók dühös morgása kellett. De ahogy mondani szokták: jobb később, mint soha. Vagy ez is csak egy mézesmadzag a választások előtt
