Egy különleges fejezet Budapest szociális lakásépítésének múltjából.
Ha valakinek ismerősen csengenek olyan utcanevek, mint Sulyom, Vörösfenyő, Legényrózsa, Szellőrózsa, Hárslevelű, Lángvirág, Bársonyvirág, Rézvirág, Köszméte, Borsika, Bojtoska vagy Vadszőlő, akkor nagy valószínűséggel a Kőbánya peremén kialakított egykori Városszéli telepre gondol.
Ez a terület a Jászberényi út mellett, Budapest akkori határán jött létre 1933 és 1936 között, a főváros nagyszabású kislakás-építési programjának részeként. A két világháború közötti időszakra súlyos lakáshiány, tömeges elszegényedés és a trianoni menekülthullám okozta társadalmi feszültség volt jellemző – sokan vagonokban, szükséglakásokban éltek, Kőbányán különösen nagy volt a nyomás.
A főváros ezért egy újszerű, Magyarországon addig példa nélküli megoldás mellett döntött: olyan telepet hozott létre, ahol a rászoruló, többgyermekes budapesti családok nemcsak lakhatást kaptak, hanem lehetőséget az önfenntartásra is. Az ikerházakhoz ugyanis nagy méretű telkek tartoztak, ahol kertészkedéssel, kisállattartással biztosíthatták élelmiszerük egy részét.
A haszonbérleti szerződés világosan rögzítette a célját:
nem pusztán segélyre jogosult embereket kívántak elhelyezni, hanem olyanokat, akik munkával, kertgazdálkodással képesek javítani életkörülményeiken, és ezáltal a társadalom terhe is csökken.
A telep építését szükségmunkaként szervezték, így a későbbi lakók maguk is részt vettek a házak, az utak, sőt az iskola és üzletek kialakításában. A komplexumhoz bolt, hentes, pékség, gondnoki lakás és egy háromtantermes iskola is tartozott.
Az ikerházakban két szoba-konyhás lakás kapott helyet, mindegyikhez pince, padlás és tornác tartozott, a gazdasági udvar része volt a disznó-, kecske- és tyúkól is. A telep életének fontos része volt, hogy minden család köteles volt megművelni a hozzá tartozó földet – ennek elhanyagolása a bérleti jog elvesztésével járt. A kertészkedést az első évben palántákkal, később gyümölcsfák kiosztásával támogatták.
A beköltözők kiválasztásánál az erkölcsi alkalmasság, az egészségi állapot és a munkavégzésre való képesség is szerepet játszott. A családoknak a közösségi területekről is gondoskodniuk kellett: járdák, árkok, a házak előtti útszakasz tisztántartása mind közös felelősség volt.
A Városszéli telep tehát nem egyszerű lakóövezet volt, hanem egy szociálpolitikai kísérlet, amely önállóságot, méltóságot és újrakezdési lehetőséget kívánt nyújtani a legnehezebb helyzetben lévőknek.
Képek forrása: Tér és Forma, 1936
