A magyar politika egyik visszatérő kérdése mindig ugyanaz: lehet-e valóban új politikát csinálni úgy, hogy közben a szereplők egy része a régi rendszerből érkezik? A TISZA Párt most erre ad sajátos választ. Magyar Péter nyíltan vállalja, hogy a jelöltjei között vannak olyanok is, akik az elmúlt években vagy évtizedben MSZP-s, Momentum-közeli vagy éppen Fidelitas-os háttérrel mozogtak a politikában.
Sokan felkapják erre a fejüket. De érdemes a kérdést nem érzelmileg, hanem rendszerlogikában vizsgálni.
A politika ugyanis nem steril labor. Ha egy új párt néhány hónap alatt országos szervezetet akar építeni, nem teheti meg, hogy kizárólag teljesen kezdő, minden tapasztalat nélküli szereplőkre támaszkodjon. Aki már dolgozott pártban, kampányban, önkormányzat környékén, az szervezni tud, ismeri a terepet, kapcsolatokat hoz magával – és ezek ma Magyarországon a működés legfontosabb erőforrásai.
Magyar Péter ebben a tekintetben nem idealista, hanem pragmatikus. Ő nem egy erkölcsi forradalmat épít, hanem egy választási gépezetet. Ennek ára van: be kell engedni olyanokat is, akik korábban más táborhoz kötődtek. Ez önmagában nem ördögtől való. Az ország kicsi, a politikai elit pedig még kisebb. Aki ma 30–40 éves koráig közéleti pályán mozog, szinte garantáltan kötődött valahova.
A valódi kockázat nem itt kezdődik. A veszély ott van, ha a régi reflexek, a régi játszmák és a régi politikai kultúra is beszivárog az új pártba. A választók ugyanis nem logókra szavaznak, hanem hangulatra, reményre, hitelességre. Ha azt érzik, hogy az „új politika” valójában a régi arcok új tálalásban, az könnyen visszaüthet.
Magyar Péter stratégiája tehát kétirányú: egyrészt szüksége van rutinra, másrészt fenn kell tartania azt az érzetet, hogy ez mégis valami teljesen új. A kettő nem zárja ki egymást, de kényes egyensúly. A siker azon múlik, hogy a TISZA meg tud-e maradni annál, amit ígér: nyitottság, átláthatóság, tiszta beszéd, kiszámítható szabályok. Ha ezek érvényesülnek, akkor mindegy, ki honnan jött. Ha viszont nem, akkor mindegy, ki hova tart.
A kérdés tehát nem az, hogy MSZP-s vagy Fidelitas-os múlttal lehet-e valaki TISZA-s. A kérdés az, hogy milyen kultúrát sikerül a pártban meghonosítani. Mert az igazi változás nem a személyekben, hanem a működésmódban dől el.
Hirdetés
