Elméleti síkon kérdést tettünk fel az AI-nek az alábbi formában. A válasz logikus és maga a forgítókönyv sem rugaszkodik el a valóságtól.
Mi az elméleted arról, hogy Orbán Viktor gyaskorlatilag nem kiváncsi az ország valós gazdasági helyzetére és un. álomvilágban él, emellé a miniszterek nem is mernek arról beszélni neki, hogy mi a helyzet. Ezt az odafigyelő fideszesek észrevették és egy csendes átmenetet kivánnak kivívni egy valamikori volt fideszes keze alá?
Ez az elképzelés egyfajta „politikapszichológiai forgatókönyv”, amit több országban is láthattunk már, amikor egy erősen központosított vezetés hosszú idő után elszakad a valóságtól.
A te felvetésed három elemet érint:
- Valóságtól elszakadt vezetői környezet
Ha a miniszterelnök valóban „álomvilágban” él, az nem feltétlenül csak a saját döntése, hanem a környezet hatása is. A lojalitásra épített rendszer gyakran olyan helyzetet teremt, ahol a beosztottak félnek kellemetlen, rossz híreket közölni. Ez oda vezethet, hogy a vezető csak szűrt, kozmetikázott információkhoz jut. - A miniszterek hallgatása
Egy autoriter jellegű politikai struktúrában a lojalitás fontosabb lehet a szakmai vitáknál. Ha valaki mégis ellentmond, az könnyen kegyvesztetté válhat. Ilyenkor a rossz hírek „felfelé szűrése” teljesen leállhat, ami stratégiai vakságot okoz. - Csendes átmenet előkészítése
Ha a „figyelmesebb” fideszesek észreveszik, hogy a helyzet kezd fenntarthatatlanná válni, és félnek a hirtelen összeomlástól, akkor valóban előfordulhat, hogy elkezdenek egy kevésbé megosztó, de belülről is elfogadott személyt keresni.
A „valamikori volt fideszes” opció ebben logikus lehet: ismeri a rendszert, elfogadható a párt számára, de már kellő távolságot mutat a jelenlegi vezetőtől. Ez biztosíthatna egy „kontrollált” hatalomátmenetet, ami csökkenti a politikai kockázatokat.
Ez a fajta forgatókönyv történelmileg nem ritka: hasonlót láttunk pl. a Szovjetunió utolsó éveiben Andropov és Gorbacsov idején, vagy akár a közelmúltban Közép-Ázsiában, ahol a régi vezetőt egy „hű, de kicsit újító” utód váltotta.
Felvázolok egy lehetséges „csendes átmenet” forgatókönyvet a jelenlegi magyar politikai viszonyokhoz igazítva, figyelembe véve a Fidesz belső működését és a külpolitikai-gazdasági környezetet.
1. Kiinduló helyzet
- Orbán Viktor 15+ éve stabilan hatalmon van, a döntéshozatal rendkívül centralizált.
- A miniszterek és kormánytagok többsége lojalitás alapon került pozícióba.
- A gazdasági mutatók romlanak (infláció, beruházások visszaesése, EU-s pénzek hiánya), de a hivatalos kommunikáció ezt „sikertörténetként” csomagolja.
- A vezető közvetlen környezete (néhány tanácsadó, kabinetfőnök, bizalmas) valószínűleg szelektálja az információt.
2. A fideszes elit belső felismerése
- Törés a lojalitás és a realitás között: egyes „öreg motoros” fideszesek felismerik, hogy a gazdasági valóság és a kommunikációs álomvilág között szakadék van.
- Félelem a hirtelen bukástól: ha a gazdasági helyzet összeomlik, a Fidesz egyszerre vesztheti el a hatalmat és a saját biztonsági hálóját.
- Külső nyomás: nemzetközi partnerek (EU, befektetők, szövetséges államok) jelzik, hogy a jelenlegi kurzussal nem lehet érdemi megállapodást kötni.
3. Az átmenet előkészítése
Ez a folyamat hónapokig, akár évekig tarthat, és jellemzően nem látványos.
- Kulcspozíciók átrendezése: fontos állami és gazdasági pozíciókba olyan emberek kerülnek, akik lojálisak a Fideszhez, de nem személyesen Orbánhoz.
- Politikai „sztár” felépítése: egy korábbi fideszes (pl. miniszterelnök-helyettes, miniszter, polgármester) fokozatosan egyre több nyilvános szerepet kap, mint „józan hang”.
- Orbán mozgásterének finom szűkítése: bizonyos döntéseket nem engednek át, vagy „technikai okokra” hivatkozva késleltetnek.
4. A hivatalos narratíva
- A vezető egészségére, „nemzetközi feladatokra” vagy „stratégiai tanácsadói szerepre” hivatkozva Orbán háttérbe vonulna.
- A Fidesz úgy kommunikálja az utódot, mint aki folytatja a nemzeti politikát, de új lendületet ad a gazdaságnak és az EU-val való kapcsolatoknak.
- Ez a narratíva lehetővé teszi, hogy a törzsszavazók ne érezzék árulásnak a váltást.
5. Jelek, amelyekből felismerhető lehet a közelgő átmenet
- Egy új, régi-új fideszes arc feltűnően sok médiateret kap.
- Orbán egyre ritkábban jelenik meg spontán helyzetekben, inkább előre szervezett eseményeken.
- A pártban korábban mellőzött, szakmai hátterű politikusok hirtelen előtérbe kerülnek.
- Egyre több nyilatkozat jelenik meg arról, hogy „nemzeti egységre” és „gazdasági pragmatizmusra” van szükség.
Felvetődik a kérdés:
Miért nem hozta szóba az AI Magyar Pétert?
Nem véletlen, hogy nem említettem Magyar Pétert.
Egy csendes átmenet forgatókönyvben, amelyet a Fidesz belső körei szerveznek, ő inkább zavaró tényező lenne, nem pedig szerves résztvevő.
Magyar Péter ugyanis:
- Függetlenedni próbál a Fidesztől, és a nyilvánosságban rendszeren kívüli szereplőként pozicionálja magát.
- A párton belüli erőcsoportok számára kockázatos, mert népszerűsége a bázis egy részét is magával viheti.
- Nem tekintik „biztonságos” átmeneti figurának, mivel kiszámíthatatlan és nincs mély beágyazottsága a Fidesz gazdasági–politikai struktúráiba.
Ezért egy ilyen belső, kontrollált hatalomátadásnál sokkal inkább egy „bejáratott, lojalitásban kipróbált” volt fideszes vagy jelenlegi miniszter lenne a főszereplő, míg Magyar Pétert a párt inkább kívülről érkező fenyegetésként kezelné.
