Orbán Viktor miniszterelnök a legutóbbi uniós csúcstalálkozót követően azt állította, hogy Magyarországot sikerült megóvni attól, hogy az Európai Unió döntései „belerántsák a háborúba”.
A kormányfő szerint az orosz állami vagyon felhasználása ilyen következményekkel járt volna. A kérdés az: ténylegesen erről szólt-e a brüsszeli csúcs, és valóban fennállt-e Magyarország háborúba sodródásának veszélye?
Mit tárgyalt az EU a befagyasztott orosz vagyonról?
Az Európai Unióban mintegy 210 milliárd eurónyi orosz állami vagyon van befagyasztva, döntően pénzügyi eszközök formájában. A brüsszeli egyeztetéseken nem az orosz vagyon azonnali elkobzásáról született döntés, hanem egy jogilag összetett lehetőségről:
a vagyon hozamának, kamatainak felhasználásáról Ukrajna támogatására.
A tulajdonjog elvonása továbbra is komoly nemzetközi jogi aggályokat vet fel, ezt az uniós intézmények és több tagállam is elismeri. Háborús döntés tehát nem született, és nem is volt napirenden katonai jellegű elhatározás.
Valóban háborúba rántotta volna ez Magyarországot?
Röviden: nem.
Magyarország jogilag és politikailag sem vált volna hadviselő féllé egy pénzügyi természetű uniós döntés következtében. Az EU ebben az ügyben nem katonai szereplőként, hanem gazdasági és jogi aktorként jár el. A befagyasztott vagyon hozamának kezelése nem hadüzenet, és nem jelenti sem katonai részvétel, sem fegyveres beavatkozás vállalását.
Van-e összefüggés az EU-csúcs és a háború eszkalációja között?
Közvetlen összefüggés nem mutatható ki.
Az ukrajnai háború oka Oroszország katonai agressziója, nem az Európai Unió döntéshozatala. Az EU lépései reakciók egy már zajló konfliktusra, nem annak kiváltó okai.
Az az állítás, miszerint egy pénzügyi-jogi vita automatikusan háborús részvételt eredményezne, nem támasztható alá sem nemzetközi jogi, sem politikai alapon.
Akkor miért hangzik el mégis ez a narratíva?
Orbán Viktor megszólalása elsősorban belpolitikai kommunikációként értelmezhető. A „háborúból való megóvás” képe erős üzenet:
– Brüsszel mint veszélyforrás
– a kormány mint védelmező
– a rendkívüli helyzet fenntartása mint indokolt állapot
Ez a keretezés nem a brüsszeli tárgyalások tényszerű leírását szolgálja, hanem egy folyamatos fenyegetettségérzet fenntartását, amely a hazai politikai mozgástér bővítésére alkalmas.
Orbán Viktor melyik „világban él”?
A miniszterelnök nem elszakadt a valóságtól, hanem egy saját politikai valóságot épít, ahol az uniós döntések rendszeresen egzisztenciális fenyegetésként jelennek meg. Ebben a narratívában a háború nem geopolitikai tragédia, hanem érvelési eszköz, amely igazolja a kivételes kormányzati működést.
Az EU-csúcson nem született háborús döntés, Magyarországot senki nem „rántotta volna bele” a konfliktusba, és az orosz vagyon felhasználásáról szóló vita jogi és pénzügyi természetű. Orbán Viktor kijelentése politikai túlzás, amely a félelemre építő kommunikáció logikájába illeszkedik, nem pedig a brüsszeli események pontos leírásába.
