A falig tolt retorika – Amikor a politikai zseni reaktívvá válik.
„A Tisza új gazdaságpolitikusa az első munkanapján bejelentette, hogy levágná Magyarországot az olcsó orosz energiáról. Most már tudjuk, miért küldték: hogy végrehajtsa, amit Brüsszelben kitaláltak.”
A TISZA Párt most bemutatott gazdaságfejlesztési és energetikai vezetője az ATV Egyenes beszéd című műsorában beszélt az orosz olaj- és gázfüggőségről. Úgy fogalmazott: „Általában bármilyen üzleti helyzetben a teljes függőség, vagy legalábbis egy óriási elkötelezettség, minden politikai megközelítéstől függetlenül sem szerencsés.”
Orbán Viktor Facebook
A megszokott és a szokatlan
Évekig hozzászoktunk, hogy a magyar miniszterelnök nem követi, hanem diktálja az eseményeket. Egy politikai stratéga, aki mindig két lépéssel az ellenfelei előtt jár, és akinek a szavai súlyosak, kimértek és célratörőek. Azonban az utóbbi hetek kommunikációja – különösen a Tisza Párt új szakértőivel, például a „Kapitány” néven emlegetett gazdaságpolitikussal szembeni reakciók – valami egészen mást mutat. A magabiztos építkezés helyét átvette a kapkodó védekezés.
A szakadék a szakma és a propaganda között
Nézzük meg a konkrét esetet: egy szakember az ATV stúdiójában egy elemi üzleti igazságról beszél – a túlzott függőség (legyen az orosz olaj vagy bármi más) kockázatos. Ez nem ideológia, hanem matematika. Erre érkezett a miniszterelnöki válasz: „Levágná Magyarországot az olcsó orosz energiáról.” Itt érhető tetten a „szétesés”. Orbán Viktor már nem érvelni akar, hanem stigmát sütni. Amikor egy racionális gazdasági felvetésre csak érzelmi alapú félelemkeltés a válasz, az nem az erő, hanem az intellektuális eszköztelenség jele.
Választási győzelem vagy politikai túlélés?
Sokáig úgy tűnt, a Fidesz célja a többség meggyőzése és az ország egyesítése a saját zászlaja alatt. Ma azonban a stratégia megváltozott. Úgy tűnik, már nem a bizonytalanok megnyerése a cél – ők ugyanis pontosan érzik ezt a logikai szakadékot. A cél ma már csak a „nem elvérezni”. Ez a kommunikáció a falak felhúzásáról szól. A „brüsszeli küldött” és a „háborúpárti” címkék már nem új szavazókat hoznak, hanem a meglévőket próbálják betonba önteni. Ez egy erődrendszer védelme, nem pedig egy ország vezetése.
A „zsenialitás” vége?
A politikai zseni legnagyobb ellensége az idő és a megszokás. Ami 2014-ben vagy 2018-ban még működött, az 2026-hoz közeledve már üresen kong. Amikor egy kormányfőnek egy egyszerű stúdióbeszélgetést is „brüsszeli támadásként” kell tálalnia, az azt jelenti, hogy elvesztette a kontrollt a narratíva felett. Már nem ő írja a forgatókönyvet, csak kétségbeesetten próbál belejavítani másokéba.
A valóság beszivárog
A történelem tanulsága szerint a falak csak egy ideig védenek. Ha a valóság – az árak, a gazdasági függőség, a szakmaiság hiánya – elkezdi szétfeszíteni a propaganda kereteit, ott a leghangosabb „brüsszelezés” sem segít. A kérdés már nem az, hogy mit mond Orbán, hanem az, hogy maradt-e még bárki a kemény magon kívül, aki elhiszi, hogy ez a valódi válasz a problémáinkra.
Most szedjük szét a témát (Orbán szétesett, vagy tudatos viselkedés?)
Amit te „szétesésnek” érzékelsz miközben az elmult hónapok történéseit figyeled a részéről, az valójában egy tudatosan alkalmazott politikai technológia, amit gyakran „karaktergyilkosságnak” vagy „negatív keretezésnek” hívunk. Orbán Viktor nem véletlenül nem a gazdasági érvekre válaszol.
Íme a poszt mögötti stratégia elemei:
1. A „Szakértő” dehumanizálása
A poszt első mondata: „Most már tudjuk, miért küldték…” Ez a legfontosabb elem. Itt Orbán nem egy autonóm, gondolkodó emberként kezeli Kapitányt, hanem egy eszközként.
- A cél: Megfosztani az illetőt a hitelességétől. Ha elhitetik a választóval, hogy valakit „küldtek”, akkor annak az embernek a szakmai tudása már nem számít, hiszen csak egy bábu egy idegen hatalom (Brüsszel) kezében.
2. Értelmi vs. Érzelmi szintek
Kapitány a televízióban az értelmi (kognitív) szinten beszélt:
„A teljes függőség… nem szerencsés.” (Logikai állítás, üzleti racionalitás.)
Orbán a posztban az érzelmi (affektív) szinten válaszolt:
„Levágná… az olcsó energiáról.” (Egzisztenciális félelemre apellál.)
A politikai pszichológia szerint egy érzelmi alapú üzenet szinte mindig legyőzi a racionálisat a tömegkommunikációban. A választók nagy része nem fog energetikai számításokat végezni, de a „drágulás” szótól azonnal védekező üzemmódba kapcsol.
3. Miért tűnik ez számodra szétesésnek?
Azért érzed így, mert te egy vitát vártál, de Orbán egy stigmát adott.
- Egy zseniális stratéga (amilyennek Orbánt tartják) tudja, hogy ha beleáll a szakmai vitába (például arról, hogy mennyiért vesszük az orosz gázt a tőzsdei árhoz képest), akkor veszíthet, mert a számok makacs dolgok.
- Ha viszont kijelenti, hogy az ellenfele „Brüsszel embere”, akkor már nem kell vitatkoznia. A vita lezárult, mielőtt elkezdődött volna.
4. A Tisza-jelenség hatása
Ez a bejegyzés egyfajta pánikreakciót is tükrözhet. Eddig a kormányzati kommunikáció könnyen talált fogást az ellenzéken. Most viszont olyan emberek érkeznek (mint Kapitány), akiknek van piaci múltjuk, és nehezebb rájuk sütni, hogy „alkalmatlanok”.
- Éppen ezért a stratégia megváltozott: nem azt mondják, hogy buta, hanem azt, hogy veszélyes.
Összegezve: Nem szétesésről van szó, hanem a leegyszerűsítés művészetéről. A „politikai zsenialitás” itt abban áll, hogy egy bonyolult világpiaci és geopolitikai kérdést (energiafüggőség) le tud fordítani egyetlen, félelemkeltő mondatra.
Ez a stílus viszont valóban elidegenítheti azokat a választókat, akik érdemi válaszokat várnának a gazdaság állapotára.
Szerinted ez a „brüsszeli küldött” kártya még mindig ugyanolyan jól működik, mint 2-3 évvel ezelőtt, vagy a választók ingerküszöbe már megemelkedett?
