Hónapokig csak szórványos információk szivárogtak ki, most viszont hivatalos magyar bejelentés erősítette meg: szabadon engedték Bossányi Zsuzsannát Venezuelában. A hírt Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter közölte 2026. január 16-án, ezzel lezárva – legalábbis a nyilvánosság számára – egy olyan ügyet, amelyben sokáig a találgatások és a diplomáciai csatornákon érkező, nehezen ellenőrizhető részletek domináltak.
Bossányi Zsuzsanna neve 2025 őszén került szélesebb körben a magyar nyilvánosság elé, amikor több lap arról írt: egy magyar állampolgárt politikai fogolyként tarthatnak őrizetben Venezuelában. A beszámolók szerint a történet 2025 nyarán kezdődött, amikor venezuelai hatóságok feltartóztattak egy panamai zászló alatt közlekedő expedíciós hajót a partok közelében, és a fedélzeten tartózkodó, több nemzetiségű legénységgel együtt Bossányit is őrizetbe vették.
A sajtóban megjelent leírások alapján a hajó egy tenger alatti kutatáshoz kapcsolódó úton volt, és több cikk utal arra is, hogy az expedíció hajóroncsok felkutatásával foglalkozhatott. A venezuelai oldalról időről időre felbukkanó állítások ugyanakkor már súlyosabb tónusúak: több forrás szerint kémkedés és terrorizmus is szerepelt a vádak között – miközben a nyilvánosság előtt részletes, dokumentált vádirat nem jelent meg, így kívülről nehéz volt megítélni, hol húzódik a határ a biztonsági narratíva és a politikai üzenetgyártás között.
A történet nem csak magyar ügyként futott. A hajó legénységéhez kötődően a spanyol sajtó is kiemelten foglalkozott Miguel Moreno Dapena esetével, akit 2026. január 8-án engedtek szabadon; az El País beszámolója szerint a férfi a szabadulása után a spanyol nagykövetségen volt Caracasban, majd úton Spanyolország felé. A spanyol ügy azért lett mérvadó hivatkozási pont, mert a legénység többi tagjának helyzetére is ráirányította a figyelmet, és egy szélesebb, venezuelai fogoly-elengedési hullám kontextusába helyezte a történetet.
A venezuelai belpolitikai helyzet és a nemzetközi nyomásgyakorlás közben több forrás a Foro Penal nevű jogvédő szervezet nyilvántartásaira is támaszkodott, amikor a szabadon engedések számáról és a fogvatartottak köréről írt. A szervezet közléseit azért is idézik gyakran, mert a hatóságok nem minden esetben publikálnak részletes listákat, így a civil monitorozás adhat viszonyítási alapot.
Bossányi Zsuzsanna szabadulása ezek után – legalábbis időben – beleilleszkedik abba a folyamatba, amelyben több külföldi és venezuelai fogvatartott is elhagyhatta a börtönt január elejétől. Magyar oldalon a külügyminiszteri bejelentés tette hivatalossá, hogy a magyar állampolgár már nincs őrizetben. Egyes magyar lapok ugyanakkor arról is írtak, hogy az érintett akár napokon belül haza is érhetett, ami a családi és ismerősi kör kommunikációjában is visszaköszönt.
A történet egyik tanulsága, hogy egy távoli országban, kevéssé átlátható jogi és politikai környezetben mennyire gyorsan válhat egy expedícióból nemzetközi diplomáciai ügy – és hogy a nyilvánosság milyen kevés, széttöredezett információból próbál képet alkotni. Bossányi Zsuzsanna ügye most a szabadulással fordulóponthoz ért, de a nagyobb kérdés – hogyan kezelik a hasonló helyzeteket a kormányok, milyen diplomáciai eszköztár működik, és mennyire átlátható a fogvatartások háttere – továbbra is ott marad a történet „mögötti” rétegben.
