A magyar színház- és filmtörténetben vannak történetek, amelyek azért maradnak élők, mert soha nem kaptak valódi lezárást. Ferrari Violetta és Soós Imre viszonya ilyen.
A fennmaradt tények szerint nem volt klasszikus értelemben vett párkapcsolat köztük, mégis ott rezeg a korszak emlékezetében – részben Soós Imre tragikus sorsán, részben Ferrari Violetta későbbi megszólalásain, és nem utolsósorban azon a zárt színházi közegen keresztül, ahol mindketten mozogtak.
Ferrari Violetta 1930-ban született, és már gyerekként színpadon állt. A háború után fiatalon került a Színművészetire, majd gyorsan a Nemzeti Színház egyik ígéretes fiatal tehetsége lett. Klasszikus és kortárs szerepek sorát játszotta, díjakat kapott, filmszerepei országos ismertséget hoztak számára. Pályája elején férjhez ment Básti Lajoshoz, aki ekkoriban a magyar színházi élet egyik legnagyobb tekintélye volt.
Ez a házasság nem csupán magánéleti kérdés volt. A Nemzeti Színház akkoriban zárt univerzumként működött, ahol a szakmai és privát kapcsolatok egymást erősítették vagy éppen fojtották. Ferrari „Básti feleségeként” egyszerre élvezett védelmet és viselte ennek árnyékát: sok ajtó nyílt meg előtte, miközben számos dinamika torzult körülötte.
Soós Imre ugyanebben az időben vált filmsztárrá, és a közönség szemében hamar a „nép fiának” megtestesítője lett. A két életút látványosan különbözött. Ferrari a színházi elit belső köréből indult, Soós viszont sokkal nehezebben, több frusztrációval küzdve próbált kitörni a rá osztott szerepkörből. Ez a különbség több későbbi visszatekintés szerint fontos tényező volt Soós lelki válságának hátterében.



MTI Fotó/Magyar Fotó: Várkonyi László

Ferrari Violetta későbbi nyilatkozatai egy pontban következetesek: Soós Imrével nem volt szerelmi kapcsolata. Barátságról beszélt, miközben azt sem tagadta, hogy Soós érzelmei – ha valóban mélyebbek voltak – alapvetően egyoldalúak lehettek. A történet így nem egy romantikus dráma, hanem két eltérő érzelmi pozíció találkozása.
A kép tovább árnyalódik Gábor Miklós alakjával. Ferrari később őt nevezte meg olyan férfiként, aki iránt mély, de soha be nem teljesülő érzelmeket táplált. Egy plátói szerelemről beszélt, amely végigkísérte az életét, ugyanakkor eleve lehetetlen volt: Gábor házas volt, Ferrari pedig Básti felesége. Kapcsolatuk elsősorban a színpadon, szerepeken keresztül létezett.
Ferrari és Soós nem elszigetelten léteztek: ugyanabban a szakmai térben forogtak, együtt játszottak, ugyanazokon a próbákon vettek részt. A Nemzeti Színház ebben az időben nem pusztán munkahely volt, hanem sorsszövő közeg, ahol a „ki kinek a kije” nem pletyka, hanem a mindennapi működés része volt.
1956 mindent átrendezett. Ferrari Violetta elhagyta az országot, és külföldön kezdett új életet. Távozása Soós Imrét egy már eleve ingatag lelkiállapotban érte. A veszteség nem önmagában volt végzetes, hanem azért, mert egy hosszú ideje tartó belső válság újabb állomásán következett be. Nem egy nő hiánya, hanem egy korszak nyomása, egy zárt rendszer feszültsége és egy érzékeny személyiség túlterhelése vezetett a tragédiához.
Ferrari Violetta és Soós Imre története így nem szerelmi legenda, hanem egy korszak pontos lenyomata. Egy világé, ahol a tehetség nem mindig jelentett védelmet, és ahol a Nemzeti Színház belső gravitációja nemcsak felemelni, hanem összeroppantani is képes volt.
A források alapján összeállította Arold Péter
– Ferrari Violetta interjúi és visszaemlékezései
– Soós Imre életrajzi és színháztörténeti összefoglalók
– NFI Filmarchívum
– OSZK színháztörténeti adattár
– Papageno, WMN, kulturális elemző cikkek
– Korabeli színházi repertóriumok és sajtóanyagok
















