Főoldal / Videósarok / Műkincsek házhoz, demokrácia nélkül

Műkincsek házhoz, demokrácia nélkül

Helmut a belvárosból

Na, kérem szépen, én eddig azt hittem, a múzeum olyan hely, ahová az ember bemegy, vesz jegyet, nézi a képet, majd hazamegy. De kiderült, hogy ez csak a népnek van így. A rendes, nemzeti alapon berendezett politikus nem megy múzeumba. A múzeum megy hozzá.

A sajtó szerint a Karmelitában és más kormányzati épületekben nem holmi IKEA-poszterek lógtak a falon, hanem múzeumi műtárgyak: Mednyánszky, Márffy, Egry, Szinyei, Lotz, Benczúr, Vaszary – szóval nem az a kategória, amit az ember akciósan vesz a folyosóra, mert jól mutat a cipősszekrény felett. A HVG szerint csak a Szépművészeti Múzeumból és a Magyar Nemzeti Galériából 97 műtárgy került dekorációként a Karmelitába, továbbiak pedig Rogán Antal minisztériumába.

És akkor ott van Kövér László esete, ami különösen szép darabja a nemzeti lakberendezés történetének. A beszámolók szerint Tisza István egykori házelnöki székét a Nemzeti Múzeum állandó kiállításából vitték el, hivatalosan az Országház múzeuma felé, aztán a szék végül nem vitrint kapott, hanem házelnöki ülepet. Tizennégy évig. Ez már nem történelemtisztelet, ez történelmi ráülés.

A kedvencem mégis az, amikor a közvagyon már nem is közvagyonként viselkedik, hanem úgy, mint egy rokoni kölcsönkapott fúrógép: „majd visszaadjuk, csak még kell”. Csak itt nem fúrógépről beszélünk, hanem festményekről, bútorokról, történelmi relikviákról. A HVG összegzése szerint volt olyan műtárgy is, amelyet 25 éve nem adtak vissza, Stromfeld Aurél kanapéjának pedig nyoma veszett.

Szóval ülök itt a belvárosi kolbászom mellett, és próbálom megérteni: ha én elviszek egy széket a múzeumból, az lopás. Ha ők viszik el, az vagyonkezelés. Ha én leakasztok egy festményt, kijön a rendőr. Ha ők akasztják ki, kijön a belsőépítész.

Ez az ország tulajdonképpen egy nagy nemzeti svédasztal lett: aki elég közel ül az asztalfőhöz, annak jut festmény, kanapé, szék, kastély, iroda, szivarszoba, panoráma. A többieknek meg marad a belépőjegy, a kordon, meg a magyarázat, hogy ez mind a nemzet dicsősége.

Csak tudják, van ezzel egy apró baj.

A nemzet nem ugyanaz, mint a nappali.
A közgyűjtemény nem bútorraktár.
A történelem nem ülőalkalmatosság.
És Tisza István széke sem arra való, hogy valaki tizennégy évig abból nézze le a fél országot.

Helmut szerint most már ideje lenne minden műtárgy mellé kiírni:
„Kérem, ne nyúljon hozzá! Kivéve, ha miniszter, házelnök, államtitkár, vagy megfelelően nemzeti rokonszenvvel rendelkező belsőépítész.”

Egy hozzászólás

Szólj hozzá

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

Gasztronómia

  • Lencseleves tócsnival – kiadós, házias ebéd egyszerű alapanyagokból

    MegosztomEgy tányér tartalmas lencseleves és mellé néhány frissen sült, ropogós tócsni. Kell ennél jobb ebéd egy hűvös őszi vagy téli napon? Ez a két hagyományos étel remekül kiegészíti egymást, ráadásul pénztárcabarát, laktató fogásokat készíthetünk belőlük. A lencseleves gazdag ízvilágát a fokhagyma, a babérlevél és a fűszerpaprika adja, míg a tócsni kívül ropogós, belül puha burgonyás A(z) Lencseleves tócsnival – kiadós, házias ebéd egyszerű alapanyagokból bejegyzés először a(z) Mit főzzek ma? oldalon jelent meg.

  • Házi vásári lángos fokhagymával, tejföllel és sajttal

    Készítsünk kívül ropogós, belül puha vásári lángost otthon! Egyszerű kelt tésztás recept fokhagymával, tejföllel és reszelt sajttal. A(z) Házi vásári lángos fokhagymával, tejföllel és sajttal bejegyzés először a(z) Mit főzzek ma? oldalon jelent meg.

  • Maradékmentő vacsora: így lesz a megmaradt zöldségből finom krémleves

    Egyszerű, maradékmentő zöldségkrémleves recept: használjuk fel a megmaradt, még biztonságosan fogyasztható alapanyagokat. A(z) Maradékmentő vacsora: így lesz a megmaradt zöldségből finom krémleves bejegyzés először a(z) Mit főzzek ma? oldalon jelent meg.