Kovács Tibor, a Ringier Hungary volt vezérigazgatója keményen bírálja a közmédia új tulajdonosi testületének kiválasztását. Azt mondja:
„Ez nem eljárástechnika. Ez hitelességi válság már a rajtnál.”
Majd hozzáteszi:
„Különben nem rendszert váltunk. Csak szereplőket.”
Erős mondatok. És még az is lehet, hogy igaza van.
Én sem gondolom, hogy egy új közmédia létrehozásakor elég néhány nevet lecserélni, új táblát tenni az ajtóra, majd kijelenteni, hogy mostantól minden független és átlátható. A hitelességet valóban ki kell érdemelni. Csakhogy amikor valaki ilyen magasra teszi a mércét, óhatatlanul felmerül a kérdés: vajon ugyanezt a mércét saját magára is alkalmazta-e?
Kovács Tibor annak a Ringier Hungarynek volt a vezérigazgatója, amelyhez többek között a Blikk, a Kiskegyed és a Glamour is tartozott. Aztán a Ringier magyar médiaportfóliójának jelentős része az Indamediához került, amelyet már akkor is a korábbi kormányhoz közeli médiavilág egyik fontos szereplőjeként tartottak számon. Kovács Tibor pedig nem hitelességi válságról beszélt, nem kongatta a vészharangot a médiapluralizmus miatt, hanem elfogadta a helyzetet, pozitívan beszélt az új tulajdonosról, és továbbra is a rendszer része maradt.
Persze nem ő volt a Ringier tulajdonosa, tehát nem egy személyben ő döntött az eladásról. De vezérigazgató volt. Egy ilyen súlyú médiacég első számú vezetőjeként azért nem teljesen mellékes, hogyan viszonyul ahhoz, amikor az általa vezetett portfólió politikailag erősen beágyazott tulajdonosi körhöz kerül.
Most viszont hirtelen nagyon fontos lett az átláthatóság, a függetlenség és a hitelesség.
És ezzel sincs baj. Sőt, ezeknek tényleg fontosnak kell lenniük. Csak nekem mindig problémám volt azzal, amikor az elvek akkor válnak igazán hangossá, amikor már nem nekünk kellemetlenek.
Ha a saját oldalunkon történik valami, az üzleti döntés. Ha a másik oldalon, akkor rendszerszintű probléma. Ha nekünk kedvez, akkor stabilitás. Ha nem nekünk kedvez, akkor hitelességi válság.
Pedig ha valóban rendszert akarunk váltani, akkor éppen ezt a kettős mércét kellene elfelejteni.
Én ezért nem azt kérdezem Kovács Tibortól, hogy igaza van-e most. Lehet, hogy igaza van.
Azt kérdezem: ugyanezt mondta volna akkor is, amikor az általa vezetett médiacég meghatározó lapjai a korábbi kormányhoz közeli médiacsoporthoz kerültek?
Mert a hitelesség nem attól kezdődik, amikor már mások ülnek a székben. Hanem ott, amikor ugyanazokat az elveket akkor is kimondjuk, amikor azok nekünk kényelmetlenek.
