A Lampart gyár neve hosszú ideig egyet jelentett a magyar háztartásokban a minőségi zománcáruval, világítástechnikai eszközökkel és fürdőszobai berendezésekkel. A vállalat története 1878-ban kezdődött Kőbányán, ahol a Testory család alapította meg a gyárat. Eredetileg petróleumlámpákat és csillárokat gyártottak, ám a cég hamar fejlődésnek indult, és a világítástechnika mellett egyre több ipari és háztartási terméket is készítettek.
A gyár az idők során több átalakuláson esett át. 1935-ben egyesült a Fegyver- és Gépgyár Rt.-vel, létrehozva a Fémárú Fegyver- és Gépgyár Rt.-t, miközben a Lampart márkanevet továbbra is megtartották. Az államosítás után, 1948-tól Lampart Zománcárugyár Nemzeti Vállalat néven működött tovább, és fontos szerepet töltött be a szocialista ipar termelésében. A gyár ez idő alatt konyhai eszközöket, fürdőszobai berendezéseket, gáztűzhelyeket, mosdókat, zománcozott alkatrészeket állított elő.
A rendszerváltás után a vállalat 1993-ban magánkézbe került, és Lampart Vegyipari Gépgyártó és Forgalmazó Kft. néven működött tovább. Azonban a 90-es évek végére már nehezen tudta tartani a versenyt az olcsóbb, elsősorban keleti importtermékekkel, és fokozatosan vesztette el piaci súlyát.
A 2000-es évek elején a budafoki gyáregységet működtető cég csődbe ment. A felszámolási eljárás során a több mint 2 hektáros ipari telephelyet értékesítésre bocsátották. Az ingatlan sorsát hosszú ideig rendezetlen jogi és beruházási viták övezték. Közben a gyárak leálltak, a dolgozók elbocsátásra kerültek, és az egykor virágzó márka szinte nyomtalanul eltűnt a piacról.
Különösen tragikus sorsa lett a kőbányai fő üzem egyes épületeinek. A Lampart kultúrtermének homlokzatát Németh János, Kossuth- és Munkácsy-díjas keramikus domborművei díszítették 1965 óta – ezeket a bontás során csak az utolsó pillanatban – erről a 24.hu is cikkezett – sikerült megmenteni a pusztulástól. Az ipartörténeti és művészeti értékeket civil összefogással és helytörténeti elkötelezettséggel sikerült megőrizni.
A Lampart története ma már emlékezés tárgya – egy olyan magyar ipari márkáé, amely egykor meghatározta a hazai lakáskultúrát és közérzetet, és amelynek emléke a régi mosdókagylókban, tűzhelyekben és fürdőszobai csaptelepekben még sokáig velünk marad.
