Dánia adórendszere világszerte ismert a magas adóterheiről és a kiterjedt jóléti szolgáltatásairól. Az országban az adóbevétel a GDP közel felét kitette már a 2000-es években is, ami az OECD-átlagot messze meghaladó arány.
Ennek ellenére a dán társadalom többsége elfogadja a magas adókat: a megkérdezettek többsége megfelelőnek tartja az adószintet, sőt néhányan még további emelést is elképzelhetőnek tartanak, miközben csak kevesen szeretnének adócsökkentést. A magas adók elfogadottsága szorosan összefügg a jóléti állam működésével – a dánok látják, hogy az állam gondoskodó szerepét a befizetett adók finanszírozzák.
A dán modell lényege, hogy egyenlő hozzáférést biztosít alapvető szolgáltatásokhoz mindenkinek, függetlenül anyagi helyzetétől. Az oktatás (az általános iskolától az egyetemig) és az egészségügyi ellátás mindenki számára „ingyenes”, mert ezeket teljes egészében az állam finanszírozza az adóbevételekből. Ugyanígy a szociális juttatások széles köre – munkanélküli ellátás, nyugdíjak, családi pótlék, lakhatási támogatás – mind az adókból van fedezve.
A dán adórendszer progresszív: a jövedelem nővekedésével arányosan nő az adóteher is. Aki többet keres, nemcsak több adót fizet forintban (vagy koronában) kifejezve, hanem a jövedelmének nagyobb hányadát is befizeti. Ez mérsékli a jövedelmi különbségeket, és nagyobb hozzájárulást vár el azoktól, akiknek nagyobb a teherbírása.
Az adóbevételek fedezik a dán állam bőkezű kiadásait is: ingyenes oktatást, egészségügyet, támogatott lakhatást, nyugdíjrendszert, és fejlett tömegközlekedést. A költségvetés egyensúlyban van, sőt többlettel is zárhat, így az ország államadóssága alacsony. A gazdaság versenyképes, a munkanélküliség alacsony, a életminőség magas.
A magas adók elfogadottságát növeli, hogy a dánok látják: adóik valóban a közjót szolgálják. Az emberek megbíznak az államban, látják az adók ellenszolgáltatásait, és szívesebben fizetik be a terheket. Ez a bizalom és szolidaritás teszi lehetővé, hogy a dán modell hosszú távon is működőképes maradjon.
A dán példa azt üzeni: ha egy ország átláthatóan és igazságosan közli el az adóbevételeket, akkor a polgárok hajlandóak többet is befizetni, hogy mindenki része lehessen a közös jólétnek.
- Anthony Fauci – a tudomány hangja vagy a járvány kora hőse-bűnbakja?
- Nincs időm a boldogságra
- Büntetéseket csökkentett és illegális kedvezményeket osztogatott rabtársainak Romániában egy börtönbüntetését töltő hacker
- Vetkőztetős és arccserélős AI képgenerátorok: játék vagy veszély?
- Miért Dánia a világ egyik leggazdagabb országa?
