Eltűnt. Keresték. Majd előkerült. A hivatalos történet ennyiben összefoglalható. A valóság azonban – ahogy az lenni szokott – jóval árnyaltabb.
Néhány nappal ezelőtt még körözés volt érvényben Pesty László, dokumentumfilmes, közéleti szereplő ellen. A rendőrség eltűnt személyként kezelte az ügyet, a sajtó pedig – részben információhiányban – találgatni kezdett. Majd hirtelen jött a közlés: jelentkezett, jól van, a körözést visszavonták.
Formálisan itt véget is ér a történet.
Csakhogy Pesty László nem „névtelen állampolgár”. Az elmúlt évtizedekben politikai, közéleti dokumentumfilmek, konfliktusos témák, és nem egyszer kormányzati köröket is érintő ügyek kötődtek a nevéhez. Éppen ezért az eltűnés híre – majd az előkerülés gyors lezárása – túl sok kérdést hagy maga után ahhoz, hogy az ügy egyszerűen elintézhető legyen.
A rendőrség közlése szerint nem történt bűncselekmény. Ez fontos, és ezt rögzíteni kell. Ugyanakkor a közvélemény jogosan teszi fel a kérdést:
mi vezet odáig, hogy egy ismert közéleti szereplő eltűntként szerepel napokig, majd minden magyarázat nélkül „megkerül”?
A történet másik tanulsága a magyar nyilvánosságról szól. Amíg nincs információ, a spekuláció veszi át a helyét. Egészségi állapot, anyagi gondok, politikai nyomás – minden megjelent, bizonyíték nélkül. Ez nem Pesty Lászlóról szól igazán, hanem arról, mennyire törékeny a bizalom az intézmények és a közbeszéd között.
A hivatalos álláspont most világos:
az ügy lezárva.
De a történet – legalábbis társadalmi értelemben – aligha az.
Nem azért, mert bűncselekmény történt volna.
Hanem azért, mert egy ilyen ügy magyarázat nélkül mindig több kérdést hagy maga után, mint amennyit megválaszol.
Ez pedig már nem rendőrségi, hanem közéleti probléma.
