A zsíros kenyér, ami beszél hozzád
Az Alaptörvény-módosítás után több momentumos képviselő és a független Hadházy Ákos mentelmi jogának felfüggesztéséről is döntött az Országgyűlés hétfő délután.
Nézzük a megtörtént tényeket és viszonyítsuk 2007 februárjához amikor Orbán Viktor még ellenzékből politizált. Mennyire morális – semennyire – az akkor történtekhez igazítva a mostani végeredményt.
Hadházy Ákos ügye
Hadházy Ákost rágalmazás és becsületsértés miatt jelentette fel Simon Miklós fideszes országgyűlési képviselő és felesége, Simonné Rizsák Ildikó, Nyírbogát polgármestere. A feljelentés alapját Hadházy korábbi bejegyzései képezték, amelyekben a házaspár tevékenységét kritizálta. A mentelmi bizottság javasolta a mentelmi jog fenntartását, tekintettel arra, hogy magánvádas ügyről van szó, és a mentelmi jog célja a képviselők zavartalan munkavégzésének biztosítása. Ennek ellenére az Országgyűlés 136 igen szavazattal felfüggesztette Hadházy mentelmi jogát, ami szokatlan lépés, mivel magánvádas ügyekben ritkán történik ilyen intézkedés.
Momentum képviselők ügye
A Momentum hat képviselője – Bedő Dávid, Gelencsér Ferenc, Hajnal Miklós, Orosz Anna, Tompos Márton és Tóth Endre – ellen szándékos rongálás és tulajdon elleni szabálysértés miatt indult eljárás. Az ügy háttere, hogy 2023 augusztusában a Karmelita Kolostor körül felállított kordont eltávolították, amivel a szakvélemény szerint 25.547 forintnyi kárt okoztak. A mentelmi bizottság nem támogatta a mentelmi joguk felfüggesztését, azonban az Országgyűlés ennek ellenére megszavazta azt.
Ezek a döntések jelentős politikai visszhangot váltottak ki, mivel a mentelmi jog felfüggesztése magánvádas ügyekben ritka, és a parlamenti hagyományokkal ellentétes lépésnek számít.
Emlék 2007 februárjáról
2006 őszén – a Gyurcsány-beszéd és az azt követő utcai zavargások után – a Kossuth teret kordonnal zárták le, hivatalosan biztonsági okokból. A terület több hónapig nem volt szabadon megközelíthető. Ez ellen tiltakozott a Fidesz, akkor még ellenzéki pártként.
2007. február 2-án Orbán Viktor és több fideszes képviselő (pl. Kövér László, Deutsch Tamás) fizikailag eltávolították a fémkordonokat a Parlament előtti térről. Az eseményről készült képsorokon Orbán látható, amint egyik oldalról segíti a rácsok szétbontását, más politikusokkal együtt.
A kordonbontás után a rendőrség eljárást indított ismeretlen tettes ellen „garázdaság” gyanújával, de a Fideszes politikusokat nem büntették meg. A politikai retorikában inkább büszkeségként jelent meg a kordonbontás, mint „az ellenzék bátor kiállása a szabadságjogokért”.
A cselekményt az akkori Fidesz „polgári engedetlenségként” jellemezte, míg a kormányoldal jogsértő akciónak tartotta. Orbán Viktor ezzel a kormány rendőrségi túlhatalma ellen tiltakozott, mondván, a tér lezárása alkotmányellenes. A Fidesz narratívája szerint a kordon egy „szabadságot elnyomó szimbólum” volt – amelyet az ellenzéknek joga volt lebontani.
A kérdés valójában nem az, hogy ki bontotta a kordont, hanem az, hogy mikor, milyen politikai helyzetben és milyen célból tette. A Fidesz számára 2007-ben ez a hatalommal szembeni kiállás szimbóluma volt. Ma viszont az állam tekintélyének megerősítése számukra a fontosabb – ezért a korábbi eszközt ma már megtorlás éri.
Ez a fajta politikai kettősség rávilágít arra, hogy az elvek gyakran csak addig fontosak, amíg a hatalom elérése vagy megtartása megkívánja őket. A kordon tehát nem csupán fém és lánc – hanem politikai szimbólum. Amit bontani vagy védeni éppen az dönti el, ki van a túloldalán.
Az alapvető erkölcsi elv: ami megengedett nekem, megengedett másnak is
Az egyik legalapvetőbb erkölcsi tétel a következetesség: ha valamit erkölcsileg elfogadhatónak tartok saját magam számára, akkor azt másnak is engedélyeznem kell, ha ugyanolyan körülmények között cselekszik.
Orbán Viktor és a Fidesz 2007-ben kordonbontással tiltakozott egy hatalmi túlkapás ellen. Ezt a lépést akkor „bátor, polgári kiállásnak” nevezték.
2025-ben viszont a kormány ugyanezt a cselekedetet – más politikai oldalon – bíróság elé viszi.
Ez erkölcsi értelemben következetlen, és kettős mércét alkalmaz: ha a hatalmon lévők számára elfogadható volt a fizikai akadályok lebontása a demokrácia védelmében, akkor ugyanez a gesztus nem lehet elítélendő, amikor az ellenzék teszi.
A hatalom és az elvek viszonya: a morális próbatétel
A valódi erkölcsi tartás nem akkor mutatkozik meg, amikor az ember ellenzékben van, hanem akkor, amikor hatalma van dönteni mások felett. A morál próbája tehát az, hogy a korábban vallott elveket fenntartja-e akkor is, amikor már ő az erősebb fél.
Ha a kormány úgy ítéli meg, hogy a mai kordonbontás „rendbontás”, akkor visszamenőleg saját egykori lépését is vállalnia kellene annak következményeivel együtt – vagy pedig el kell ismernie: akkor sem volt helyes, amit tettek.
De ha 2007-ben igazuk volt, akkor 2025-ben másokat ugyanezért felelősségre vonni erkölcstelen.
A társadalmi üzenet: „Nekünk szabad, nektek nem”
Egy demokrácia nemcsak jogi szabályokra épül, hanem erkölcsi bizalomra is. Ha a választópolgár azt érzékeli, hogy a hatalom következetlen, és amit saját magának megenged, azt másokkal szemben megtorolja, az aláássa a politikai rendszer erkölcsi legitimitását.
Az üzenet így hangzik:
„Ha mi tesszük, az szabadságharc. Ha ti, akkor garázdaság.”
Ez a fajta kettős beszéd nem csak az ellenzéket gyengíti, hanem hosszú távon a közbizalmat is rombolja – és ez minden kormány legitimációjára veszélyt jelent.
Morálisan tartható-e a kormány álláspontja?
Logikai és etikai alapon nem. A kormány jelenlegi álláspontja erkölcsileg nehezen védhető, mert ellentmond saját korábbi gyakorlatának, kettős mércét alkalmaz, és ezzel hiteltelenné teszi a törvényességre hivatkozó érvelést.
A demokrácia és a jogállam nemcsak törvénykönyveken, hanem következetességen, erkölcsi integritáson is nyugszik. Ha ezek sérülnek, a rendszer maga is törékenyebbé válik.
