Kiemelkedő művészeti elismerésben részesültek a Budapesti Metropolitan Egyetem Vizuális Tanszékének oktatói: Gábor Imre Iván főiskolai docens I. helyezést, míg Wächter Ákos, a Képi ábrázolás óraadó oktatója III. helyezést ért el a „Jókai 200 – A legmagyarabb író” országos képzőművészeti pályázaton.
A Közép- és Kelet-Európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány fenntartásában működő Kertész Imre Intézet által kiírt pályázat Jókai Mór születésének 200. évfordulója alkalmából hívta meg a kortárs művészeket arra, hogy az író rendkívüli életútját, sokszínű életművét és szellemi örökségét mai megfogalmazásban értelmezzék újra. A kezdeményezés célja, hogy Jókai kiemelkedő irodalmi hagyatéka a kortárs képzőművészet nyelvén is megszólaljon, valamint erősítse az irodalom és a vizuális művészetek közötti párbeszédet.
A szakmai zsűri döntése alapján Gábor Imre „Fiktív dagerrotípia I–VI.” című sorozata nyerte el az első díjat. A zsűri a pályamű magas szakmai színvonalát, egyéni hangvételét és különleges vizuális megoldásait emelte ki.
A hat részből álló sorozat Jókai Mór életének meghatározó jeleneteit idézi meg, a dagerrotípia korai fotográfiai technikáját imitálva. A művész low-budget, kísérletező grafikai eljárással – üdítő- és tejesdobozok alumínium belső felületére készített mélynyomású technikával – hozta létre a munkákat. Az alkotói folyamat tudatosan épít a véletlenre és az anyaggal való fizikai beavatkozásra: karcolás, dörzsölés, tépés és égetés alakítja a képek végső formáját, amelyek így egyszerre hordozzák a sérülékenység és az időbeliség esztétikáját.
Gábor Imre alkotói koncepciója nem Jókai egyes műveire reflektál, hanem az író rendkívül gazdag, nagyívű életútjára. A sorozat időrendben jeleníti meg többek között Petőfi és Jókai közös albérletét, a 12 pont felolvasását a Pilvaxban, Jókai találkozását Adyval, valamint a Nizzában töltött időszakot. A művek narratívája szerint a képek egy padláson kerültek elő, az idő nyomait viselve – ez a koncepció a fizikai roncsolásokban is testet ölt.
„Nekem sok örömet okozott, hogy találtam egy olyan formanyelvet, ami párhuzamos a korabeli ábrázolásokkal” – fogalmaz a művész. Hozzátette: „Felszabadítólag hatott rám a feladat adott volta, mivel kimondottan témafüggő alkotó vagyok, és itt nem nehezedett rám a tartalom választásának súlya. Egy idő után szerencsére el is feledkeztem arról, hogy egy pályázatra dolgozom, csak fürdőztem a magam alkotta világban.”
A METU számára különösen fontos, hogy oktatói aktív és elismert alkotóművészek. Gábor Imre és Wächter Ákos sikere ismét megerősíti a METU művészeti képzéseinek magas szakmai színvonalát és az egyetemen működő inspiráló alkotói közeget.
