Vannak pillanatok, amikor a diplomáciai protokoll, a vasalt ingek és a jól megkomponált sajtóközlemények steril világát egyetlen metsző, üvöltő hang töri darabokra: a légiriadó szirénája. A Kijevben tárgyaló magyar szakértői delegációnak – akik vélhetően a légkondicionált irodák csendjéhez és a kényelmes parlamenti büfékhez szoktak – most alkalma nyílt megkóstolni az ukrán főváros kötelező „üdvözlőcsomagját”.
Nem könnyű elegánsan tárgyalni, amikor az ember tarkóján feláll a szőr, és a következő napirendi pont nem egy kereskedelmi egyezmény finomhangolása, hanem a legközelebbi óvóhely koordinátáinak gyors memorizálása. Van abban valami mélyen ironikus és kijózanító, amikor a szakértői asztal mellől hirtelen a föld alá, a nyirkos betonfalak közé kényszerül a díszes küldöttség. Ott lent, a mélyben ugyanis pillanatok alatt elpárolog a diplomáciai köd, és marad a puszta, kíméletlen valóság: a háború nem statisztika, nem Brüsszelnek szánt üzengetés, és nem is egy távoli politikai sakkjátszma a térképen.
Vajon a sötét folyosókon várakozva, a távoli robbanások moraját figyelve is olyan magabiztosan repkedtek a „geopolitikai realitások” és a „stratégiai türelem” jól begyakorolt fordulatai? Vagy ilyenkor a nagybetűs Szakember is csak egy hús-vér emberré zsugorodik, aki feszülten figyeli a telefonját, és azt számolja, hány perc van még hátra a feloldó jelzésig?
Lehet, hogy egy-egy ilyen kényszerű „pince-intermezzo” többet segít a helyzet megértésében, mint tíz kötegnyi akta, száz órányi kávéházi egyeztetés vagy a végtelenített szakértői elemzések. A sziréna hangja ugyanis nem ismer különvéleményt, nem nézi a pártállást és nem tiszteli a diplomáciai mentességet – az mindenkinek egyformán visít.
A magyar küldöttség tagjai most már legalább elmondhatják: látták, hallották, és ami a legfontosabb, a saját bőrükön érezték a kijevi mindennapokat. Reméljük, a hazaút során a bőröndökben nemcsak aláírt papírok és protokollajándékok, hanem egy kevéske valóságérzet is helyet kapott. Mert a sziréna utáni csendben sokkal tisztábban hallatszik az igazság, mint a tárgyalóasztalok mellett.
Szerencsés hazautat a „tűzvonalból”!
