Magyarországon évtizedek óta húzódó kérdés kerülhet most végre napirendre: a kommunista titkosszolgálatok iratainak teljes megnyitása.
Az új kormány egyik első vállalása ugyanis az, hogy hozzáférhetővé teszi azokat az archívumokat, amelyek a rendszerváltás óta félig zárva, félig feltárva léteznek. A bejelentés szerint a kutatók politikai nyomás nélkül férhetnek majd hozzá a dokumentumokhoz, és lehetőség nyílik arra is, hogy a múlt eddig rejtett szereplői végre láthatóvá váljanak.
A döntés súlyát az adja, hogy Magyarország ebben a kérdésben eddig látványosan elmaradt a térség több országától. Míg Lengyelországban vagy Csehországban már évekkel ezelőtt megtörtént az ügynökakták széles körű nyilvánosságra hozatala, addig itthon a történet töredékes maradt. Időről időre kiszivárgott egy-egy név, egy-egy dokumentum, de a teljes kép sosem állt össze.
Most ez változhat.
Magyar Péter vezette TISZA Párt választási győzelme után egyértelművé vált, hogy a kormányváltás nemcsak politikai irányváltást jelenthet, hanem a múlt feldolgozásának új szakaszát is. A miniszterelnöki hivatal élére jelölt Ruff Bálint már most jelezte: az archívumok megnyitása az első számú feladata lesz.
Ez nem csupán történészi kérdés.
A titkosszolgálati múlt feltárása mindig túlmutat az iratokon. Arról szól, hogy egy társadalom képes-e szembenézni saját történetével, képes-e kimondani azokat a neveket és történeteket, amelyek eddig a háttérben maradtak. És arról is, hogy megszülethet-e végre az a bizalom, amely egy új korszak alapja lehet.
A bejelentés mellett egy másik fontos vállalás is elhangzott: az új kormány célja a korrupció miatt eltűnt közpénzek visszaszerzése. Ez már nem a múltról, hanem a közelmúltról és a jelenről szól. Arról az elvárásról, amelyet a választók egyre hangosabban fogalmaznak meg: legyen következménye a döntéseknek.
A két irány – múltfeltárás és elszámoltatás – együtt egyértelmű politikai üzenetet hordoz. Nemcsak kormányváltás történt, hanem szemléletváltás ígérete is megjelent.
A kérdés most már nem az, hogy szükség van-e erre.
Hanem az, hogy valóban végig is viszik-e.
Mert Magyarország történetében nem ez lenne az első alkalom, amikor a múlt feltárása ígéret marad.
Most viszont úgy tűnik, a politikai akarat legalább megszületett. És ha ez kitart, akkor valóban egy olyan folyamat indulhat el, amely nemcsak a történészeknek fontos, hanem mindenkinek, aki tisztábban szeretné látni, honnan jött ez az ország – és merre tart.
