A Led Zeppelin nem egyszerűen egy zenekar volt a sok közül, hanem egy kulturális földrengés, amely alapjaiban rázta meg és formálta át a rockzenét. Történetük a zsenialitás, a túlzások, a gigantikus sikerek és a mély tragédiák klasszikus rock-and-roll meséje.
Íme a Led Zeppelin története, ahogy azt érdemes elmesélni.
1968: A romokból épített léghajó
Minden 1968-ban kezdődött, amikor a korszak egyik neves blues-rock bandája, a The Yardbirds végleg feloszlott. A zseniális gitáros, Jimmy Page ott maradt egyedül, de a kezében volt a név és néhány lekötött skandináv koncert. Új társakat kellett találnia, és a sors szokatlanul kegyes volt hozzá.
- Basszusgitárosnak és billentyűsnek csatlakozott a zenei polihisztor John Paul Jones.
- Énekesnek Page egy fiatal, addig jórészt ismeretlen, oroszlánsörényű srácot választott: Robert Plantet.
- Plant pedig ragaszkodott hozzá, hogy a dobok mögé egy korábbi zenésztársa, a hihetetlen erejű John „Bonzo” Bonham üljön be.
Eleinte The New Yardbirds néven futottak, de gyorsan nevet kellett váltaniuk. A legenda szerint Keith Moon, a The Who doboosa megjegyezte, hogy ezzel a stílussal úgy fognak lezuhanni, mint egy ólomléghajó (lead zeppelin). Page-nek tetszett a kép, de az „a” betűt kihagyta a „lead”-ből, nehogy az amerikaiak „líííd”-nek ejtsék. Megszületett a Led Zeppelin.
1969–1971: A világuralom receptje
A zenekar berobbanása sokkszerű volt. Első két albumuk, a Led Zeppelin I és II (mindkettő 1969-ben jelent meg) átírta a blues és a rock szabályait. Bonham mennydörgő dobjai, Jones precíz alapjai, Page súlyos, koszos gitárriffjei és Plant szinte emberfeletti sikolyai létrehozták azt, amit ma hard rocknak és a heavy metal alapjainak nevezünk.
Míg a Led Zeppelin III (1970) megmutatta a banda akusztikus, kelta és folkos gyökereit (megosztva a korai rajongókat), az igazi atombomba 1971-ben robbant.
A névtelenül, csak négy okkult szimbólummal megjelentetett Led Zeppelin IV minden idők egyik legfontosabb albuma lett. Ezen kapott helyet a Stairway to Heaven, a dal, amit a rádiók anélkül játszottak rongyossá, hogy valaha kislemezként megjelent volna. (A Led Zeppelin ugyanis gyűlölte a kislemezeket, ők albumokban gondolkodtak).
1973–1977: Stadionok, misztikum és a „Starship”
A ’70-es évek közepére a Led Zeppelin lett a világ legnagyobb koncertzenekara. Megdöntötték a Beatles nézőcsúcsait, és saját, The Starship nevű magánrepülőgépükkel járták a világot. A koncertjeik rituálévá váltak: Page nem ritkán hegedűvonóval tépte a gitárját, Bonham félórás dobszólókat nyomott puszta kézzel, Plant pedig a színpadi szexszimbólum archetípusává vált.
A zenét ekkor már belengte a misztikum: Page-et lenyűgözte Aleister Crowley okkultizmusa (megvásárolta a mágus egykori skóciai házát is), a dalokba pedig J.R.R. Tolkien Gyűrűk Ura motívumai keveredtek. Olyan remekművek születtek ebben az időszakban, mint a Houses of the Holy (1973) vagy a monumentalitásában verhetetlen dupla album, a Physical Graffiti (1975), rajta a hipnotikus Kashmir-ral.
De a fényhez hatalmas árnyékok is társultak. A színfalak mögött féktelen tivornyák, drogok, alkohol és rombolás jellemezte a turnékat. A sajtó imádta őket démonizálni, és hamarosan elterjedt a pletyka, hogy a zenekar tagjai eladták a lelküket az ördögnek a sikerért.
1977–1980: A tragédiák kora és a végjáték
A sors végül benyújtotta a számlát, és a sikerszéria drámai törést szenvedett.
- 1975-ben Plant súlyos autóbalesetet szenvedett Görögországban, ami miatt kerekesszékbe kényszerült egy időre.
- 1977-ben, a zenekar amerikai turnéja közben Plant ötéves kisfia, Karac, váratlanul meghalt egy gyomorfertőzésben. A turnét azonnal leállították, a zenekar jövője bizonytalanná vált.
Bár 1979-ben még visszatértek az In Through the Out Door albummal és a hatalmas Knebworth-i koncertekkel, a végzet már a spájzban volt. A tagok fáradtak voltak, Page komoly heroinfüggőséggel küzdött, Bonham pedig az alkoholba menekült.
1980. szeptember 25-én jött a végső csapás. Egy egész napos, brutális mennyiségű vodka elfogyasztása után John Bonham álmában megfulladt a saját hányásától Jimmy Page házában.
A Led Zeppelin nem keresett pótdobost. 1980 decemberében egy rövid közleményben tudatták a világgal: John Bonham nélkül nincs Led Zeppelin, a zenekar feloszlik.
Az örökség
Bár az ezt követő évtizedekben néhány kivételes alkalommal összeálltak (például az 1985-ös Live Aiden, vagy a zseniálisan sikerült 2007-es londoni emlékkoncerten, ahol Bonham fia, Jason ült a dobol mögött), a Led Zeppelin tartotta a szavát. Nem indultak nosztalgiaturnékra a pénzért.
A Led Zeppelin titka a négy zenei zseni tökéletes egyensúlyában rejlett. Ha egyet elveszel közülük, a varázslat megszűnik. Rövid, de intenzív 12 évük alatt olyan katalógust hagytak hátra, ami a mai napig a rockzene abszolút zsinórmértéke.
Melyik korszakuk vagy albumuk áll hozzád a legközelebb, amiről szívesen beszélgetnél részletesebben is?
