Az Európai Unió lazítani készül a költségvetési szabályokon azoknál a kiadásoknál, amelyek közvetlenül az energiabiztonságot szolgálják. Ez Magyarország számára is jelenthet némi mozgásteret, de a jelenlegi költségvetési helyzet nagyságrendje miatt aligha lesz több átmeneti könnyítésnél.
A brüsszeli tervek szerint a tagállamok évente a GDP-jük legfeljebb 0,3 százalékának megfelelő energiabiztonsági kiadást kezelhetnének rugalmasabban, vagyis ezek bizonyos feltételek mellett nem terhelnék ugyanúgy az uniós hiányszabályok teljesítését. A könnyítés célja elsősorban az energiaellátás biztonságának erősítése és a külső fosszilisenergia-függőség csökkentése.
Ez első látásra jelentős segítségnek tűnhet, különösen egy olyan ország számára, mint Magyarország, amely egyszerre küzd magas energiaimport-függőséggel, hálózatfejlesztési igényekkel és a paksi ellátásbiztonság körüli problémákkal.
A könnyítés azonban célzott.
Nem arról van szó, hogy Brüsszel egyszerűen megemeli minden tagállam számára a megengedett hiányt. Az új mozgástér olyan kiadásokra vonatkozhat, amelyek ténylegesen energiabiztonsági célt szolgálnak: például villamosenergia-hálózat fejlesztésére, energiatárolásra, új összeköttetésekre, importfüggőséget csökkentő beruházásokra vagy bizonyos ideiglenes energiapiaci intézkedésekre.
Mit jelentene ez Magyarországnak?
Vegyünk egy egyszerű példát.
Ha a magyar GDP nagyságrendileg 80 ezer milliárd forint, akkor ennek 0,3 százaléka körülbelül 240 milliárd forint.
Ez azt jelentené, hogy egy megfelelően minősített, például 200–240 milliárd forintos energiabiztonsági program kisebb nyomást gyakorolhatna a magyar költségvetés uniós megítélésére.
Csakhogy a magyar költségvetési probléma ennél nagyságrendekkel nagyobb.
A Magyar-kormány 2026-ra már 6,8 százalék körüli, illetve későbbi becslések szerint 7 százalékot is meghaladó GDP-arányos hiánnyal számolt. A Reuters szerint a hiány megugrásában jelentős szerepet játszottak az Orbán-kormány választások előtti kiadásai.
Ugyanannál a 80 ezer milliárd forintos GDP-nél a 7 százalékos hiány körülbelül 5600 milliárd forintot jelent.
A 3 százalékos uniós referenciaszint nagyjából 2400 milliárd forint lenne.
A kettő között tehát több mint 3000 milliárd forintos különbség van.
Ehhez képest a 0,3 százalékos energiabiztonsági könnyítés nagyságrendileg 240 milliárd forint.
Vagyis segíthet, de a magyar költségvetés egészének problémáját nem oldja meg.
Magyarország ráadásul már túlzottdeficit-eljárás alatt áll
A magyar mozgásteret tovább szűkíti, hogy Magyarország ellen jelenleg is túlzottdeficit-eljárás folyik.
Az Európai Unió Tanácsa 2025 februárjában azt ajánlotta Magyarországnak, hogy 2026-ra szüntesse meg a túlzott hiányt, és konkrét korlátokat szabott a nettó állami kiadások növekedésére.
Ez azért fontos, mert az energiabiztonsági könnyítés nem törli el ezeket a kötelezettségeket.
Brüsszel lényegében azt mondja:
ha egy ország rendkívüli energiabiztonsági helyzet miatt kénytelen pluszpénzt költeni, akkor bizonyos mértékig rugalmasabb lesz.
Azt viszont nem mondja, hogy a korábban felhalmozott hiányt, választási költekezést vagy strukturális költségvetési problémákat is figyelmen kívül hagyja.
Mi az Orbán-kormánytól örökölt „költségvetési akna”?
A kifejezés leegyszerűsítve azt jelenti, hogy az új kormány nem tiszta lappal kezdett.
A 2026-os költségvetésben több olyan kiadás és korábbi vállalás hatása jelent meg, amely még az Orbán-kormány döntéseiből származik. A Reuters által idézett elemzők szerint Magyarországnak nem egyszeri megszorításokra, hanem hiteles, több évre szóló költségvetési konszolidációra lesz szüksége.
A Magyar-kormány célja az, hogy 2030-ra a GDP 3 százalékára csökkentse a hiányt, ami egyben az euró bevezetésének egyik alapvető feltétele is.
Ez azonban több évig tartó kiadáscsökkentést, hatékonyabb állami működést és bizonyos esetekben új bevételeket is igényelhet.
Az energiabiztonsági kivétel ebből a szempontból inkább levegővétel, mint mentőöv.
Mire lehet jó mégis?
Magyarország számára azért lehet fontos, mert olyan beruházásokat tesz könnyebben finanszírozhatóvá, amelyeket egyébként is el kellene végezni.
A villamosenergia-hálózat fejlesztése, energiatárolók építése, új nemzetközi összeköttetések, a megújulók rendszerbe illesztése vagy a kritikus energetikai infrastruktúra megerősítése mind olyan terület lehet, ahol az EU nagyobb fiskális rugalmassága valódi segítséget jelenthet.
Ez azonban nem költségvetési amnesztia.
A különbséget egy egyszerű mondattal lehet összefoglalni:
Brüsszel hajlandó valamivel elnézőbb lenni azért, mert most több pénzt kell költeni az energiabiztonságra. Attól azonban még nem felejti el, hogy a magyar költségvetés hiánya jóval nagyobb annál, amit pusztán az energiaválság indokolna.
Ezért a könnyítés jól jöhet a Magyar-kormánynak, de az Orbán-kormánytól örökölt költségvetési probléma megoldását nem lehet ráépíteni.
Ahhoz továbbra is saját, hiteles gazdaságpolitika kell.
