Az Európai Unió mesterséges intelligenciáról szóló rendeletének egyik új előírása az AI-val létrehozott tartalmak felismerhetőségét szabályozza. Emiatt könnyen kialakulhat az a kép, hogy hamarosan minden ChatGPT-vel vagy más mesterséges intelligenciával megírt szövegen megjelenik valamiféle „AI-vízjel”.
A valóság ennél jóval összetettebb.
Az EU valóban azt akarja, hogy bizonyos mesterséges intelligenciával létrehozott tartalmak eredete felismerhető legyen. Ez azonban nem feltétlenül jelent egy, a cikk tetején megjelenő „Ezt a szöveget mesterséges intelligencia írta” feliratot.
Ráadásul az sem mindegy, hogy egy cikket teljes egészében automatizált rendszer készít és publikál, vagy egy szerkesztő használja az AI-t a munkájához.
Mit jelent az AI-vízjel?
A hagyományos vízjelet mindenki ismeri: egy fényképen például megjelenhet a fotós vagy az ügynökség neve.
Az AI-tartalmak esetében azonban a „vízjel” gyakran mást jelent. Az EU szabályozása géppel olvasható jelölésről beszél. Ennek célja, hogy technikai eszközökkel felismerhető legyen, ha egy tartalmat mesterséges intelligencia hozott létre vagy módosított.
Képeknél, videóknál és hangfelvételeknél ennek több technikai lehetősége van. A szöveg azonban különösen nehéz eset.
Egy cikk ugyanis pillanatok alatt átalakulhat.
Mi történik, ha bemásoljuk a szöveget a WordPressbe?
Tegyük fel, hogy valaki egy AI-rendszerrel elkészíttet egy cikktervezetet.
Ezután kimásolja a szöveget, beilleszti a WordPress szerkesztőjébe, címet ad neki, bekezdéseket töröl, mondatokat ír át, alcímeket készít, saját információkat tesz hozzá, majd publikálja.
A WordPress közben saját struktúrába rendezi a tartalmat. A bekezdésekből, címsorokból és egyéb elemekből WordPress-blokkok, illetve HTML-elemek lesznek.
Egy eredeti dokumentumhoz kapcsolódó metaadat tehát nem feltétlenül utazik tovább egyszerű másolás és beillesztés során.
Ez az egyik oka annak, hogy a szövegek tartós technikai megjelölése sokkal nehezebb, mint elsőre gondolnánk.
Meg lehet állapítani egy cikkről, hogy AI írta?
Nem olyan egyszerűen, mint ahogy néha állítják.
Egy szöveg stílusa alapján lehet gyanakodni arra, hogy mesterséges intelligencia közreműködésével készült, de ez önmagában nem jelent biztos bizonyítékot.
Ráadásul mi történik akkor, ha egy 5000 karakteres AI-tervezetből a szerkesztő megtart 3000 karaktert, átír tíz mondatot, hozzátesz három saját bekezdést, megváltoztatja a címet és újraszerkeszti az egészet?
Hol húzzuk meg a határt az „AI által írt” és az „AI segítségével készített” szöveg között?
Éppen ezért fontos, hogy az EU szabályozása nem kizárólag azt vizsgálja, használtak-e mesterséges intelligenciát.
Más az automatikus cikk és más a szerkesztő munkáját segítő AI
Ez az egyik legfontosabb része a szabályozásnak.
Ha mesterséges intelligencia közérdekű témáról készít olyan szöveget, amelyet emberi felülvizsgálat vagy szerkesztői kontroll nélkül tesznek közzé, arra vonatkozhat a közzétételi kötelezettség.
De létezik egy nagyon fontos kivétel.
Ha az AI-val készített szöveg érdemi emberi felülvizsgálaton vagy szerkesztői ellenőrzésen megy keresztül, és egy természetes vagy jogi személy szerkesztői felelősséget vállal a megjelent tartalomért, akkor az EU szabályai szerint ezt a szöveget nem kell emiatt AI-generáltként felcímkézni.
Az Európai Bizottság azt is tisztázta, hogy nem elegendő pusztán lefuttatni egy helyesírás-ellenőrzést. Valódi szerkesztői munkáról van szó: ellenőrizni kell a tartalmat, a tényeket és a forrásokat, és a szerkesztőnek tényleges lehetősége kell legyen a szöveg módosítására vagy elutasítására.
Ez lényegében nagyon hasonlít egy hagyományos szerkesztőség működéséhez.
Mi van akkor, ha az ötlet az embertől származik?
Ez ma már rengeteg szerkesztőségben előfordulhat.
A szerkesztő meghatározza a témát, összegyűjti vagy megadja az információkat, eldönti, milyen kérdésekre keresi a választ, majd AI segítségével elkészít egy tervezetet.
Ezután ellenőrzi az adatokat, átírja a szöveget, változtat a szerkezetén, kiválasztja a címet és végül eldönti, hogy egyáltalán megjelenhet-e.
Ebben a folyamatban a mesterséges intelligencia munkaeszköz.
Hasonlóan ahhoz, ahogy egy újságíró keresőt, helyesírás-ellenőrzőt, fordítóprogramot, szövegszerkesztőt vagy fotószerkesztőt használhat.
A különbség természetesen az, hogy a generatív AI lényegesen nagyobb részét képes előállítani magának a tartalomnak. Emiatt a szerkesztői ellenőrzés szerepe is sokkal fontosabb.
És mi a helyzet az AI-képekkel?
Itt már lényegesen szigorúbban kell eljárni.
Ha egy mesterséges intelligenciával létrehozott kép valós esemény benyomását keltheti, különösen fontos, hogy az olvasó ne tévessze össze valódi fényképpel.
Képzeljünk el például egy hírt egy párizsi tüntetésről. Ha a cikkhez AI készít egy fotórealisztikus képet tüntetőkkel és rendőrökkel, az olvasó könnyen gondolhatja azt, hogy a kép valóban a helyszínen készült.
Ilyenkor az olyan képaláírás, mint az „AI által generált illusztráció”, világossá teszi, hogy nem dokumentumfotóról van szó.
A szöveg és a fotó között tehát fontos különbség van: egy újságcikket a szerkesztő érdemben ellenőrizhet és saját szerkesztői felelőssége alatt publikálhat, egy mesterségesen létrehozott eseményfotó azonban vizuálisan olyan eseményt mutathat, amely abban a formában soha nem történt meg.
Akkor most minden AI-val készített cikket jelölni kell?
Nem.
Az EU szabályozása nem azt mondja, hogy minden olyan szöveg mellé oda kell írni, amelynek elkészítésében valamilyen módon mesterséges intelligencia vett részt.
A közérdekű témákról megjelentetett AI-szövegnél akkor válik különösen fontossá a jelölés, ha nincs mögötte érdemi emberi felülvizsgálat vagy szerkesztői kontroll.
Ha viszont egy szerkesztőség ellenőrzi a tartalmat, dönt annak megjelenéséről és vállalja érte a szerkesztői felelősséget, az uniós szabályozás erre külön kivételt tartalmaz.
Ez azért lényeges különbség, mert a mesterséges intelligencia egyre kevésbé önálló „szerzőként”, és egyre inkább az ember által használt eszközként jelenik meg a tartalomkészítésben.
A kérdés tehát a jövőben valószínűleg egyre kevésbé az lesz, hogy:
„Használtak-e AI-t ehhez a cikkhez?”
Sokkal fontosabb kérdés lehet:
„Volt-e ember, aki ellenőrizte, szerkesztette és vállalta érte a felelősséget?”
Ez pedig már nem elsősorban technológiai kérdés, hanem szerkesztői felelősség.
