„Mentálisan alkalmatlan, le lehet váltani?” – mit mond erről a nemzetközi sajtó, és mit enged az amerikai alkotmány

Háttércikk közérthetően

Az utóbbi napokban megint felröppent a téma a nemzetközi sajtóban is: Donald Trump egészségi–mentális állapotáról találgatnak, és felmerül a kérdés, hogy létezik-e olyan alkotmányos mechanizmus, amellyel egy elnököt „mentális alkalmatlanság” miatt félre lehet állítani. A vita részben a nyilvánosságban látott viselkedésből, részben az egészségügyi átláthatóságról szóló vitákból táplálkozik.

A legfontosabb: a sajtó találgatása önmagában nem jogi eljárás, és mentális diagnózist kívülről felelősen nem lehet mondani (még szakembernek sem, mert vizsgálat és beleegyezés nélkül ez etikailag erősen vitatott – erre szokták hivatkozni a „Goldwater rule” kapcsán).

Amit viszont tényleg érdemes tisztázni: hogyan lehet egy amerikai elnököt „alkalmatlanság” miatt félreállítani?

Erre két fő út van:

1. Impeachment (vádemelés és elmozdítás) – politikai-jogi eljárás, „high crimes and misdemeanors” jellegű okokkal.
2. A 25. alkotmánykiegészítés (25th Amendment) 4. szakasza – kifejezetten „inability”, vagyis cselekvőképtelenség/alkalmatlanság esetére.

A kérdésedhez a második tartozik.

1) A 25. alkotmánykiegészítés: nem „pszichiátriai fegyver”, hanem vészfék

A 25. alkotmánykiegészítés 4. szakasza akkor lép életbe, ha az elnök nem képes ellátni a feladatait, de nem mond le, és nem adja át önként a hatáskört. Ilyenkor:

• az alelnök és a kormány (Cabinet) többsége írásban jelzi a Kongresszus vezetőinek, hogy az elnök „unable to discharge the powers and duties” (nem képes ellátni a feladatait)
• az alelnök azonnal ügyvivő elnök lesz
• ha az elnök vitatja, akkor a Kongresszus dönt, és mindkét ház kétharmada kell ahhoz, hogy az alelnök maradjon ügyvivő elnök.

Magyarul: ez nem egy „kattintásos leváltás”. Ez egy belső hatalmi atomreakció, amit csak akkor indítanak el, ha az alelnök és a kabinet tényleg kész vállalni a politikai vihart.

A Brookings és a Nemzeti Alkotmányközpont összefoglalói is hangsúlyozzák: a 25. kiegészítés célja a kormányzás folytonossága, nem pedig politikai leszámolás.

2) Volt már hasonló az USA történetében?

Olyan, hogy a 25. kiegészítés 4. szakaszával ténylegesen „félreállítottak” volna elnököt: nem volt. (A 4. szakasz a gyakorlatban mindmáig extrém ritka, és történelmileg inkább „fenyegető lehetőségként” jelenik meg, mint használt eszközként.)

Viszont voltak nagyon komoly előképek:

Woodrow Wilson (1919) – a „klasszikus” példa, miért kellett a 25. kiegészítés

Wilson súlyos stroke-ot kapott, és hosszú időre kiesett. Akkor még nem létezett tiszta eljárás a hatáskör átadására, a helyzet elhúzódott, és a kormányzás részben „szürkezónába” csúszott. A Kongresszus alkotmányos elemzése is felidézi ezt a problémát: az alelnök nem lépett, a rendszer bizonytalan volt.

Ideiglenes hatásátadások (25. kiegészítés 3. szakasz)

Itt volt már gyakorlat: elnökök rövid időre átadták a hatáskört altatásos beavatkozások idejére (pl. Reagan, George W. Bush). Ez nem leváltás, hanem „biztonsági protokoll”.

„Majdnem” helyzetek (4. szakasz körüli viták)

A modern politikában a 4. szakasz inkább vita tárgya volt (pl. 2021-ben Trump kapcsán is felmerült, de végül nem történt meg).

3) Miért kerül elő most megint Trump kapcsán?

A nemzetközi sajtóban több szál fut egyszerre:

• nyilvános szereplések értelmezése: egyes lapok kognitív hanyatlás jeleit sejtik, mások ezt politikai támadásnak tartják (ez a vita önmagában is hír).
• egészségügyi transzparencia: az AP és a Reuters is foglalkozott azzal, hogy Trump orvosi vizsgálataival kapcsolatban mikor, milyen részleteket osztottak meg, és hogyan reagált a Fehér Ház a találgatásokra.

Fontos különbség: a sajtó „alkalmasságról” beszél, az alkotmány viszont „képes-e ellátni a feladatot” kérdést tesz fel. Ez sokszor nem ugyanaz.

4) Mekkora az esély, hogy ez tényleg bekövetkezhet?

Közérthetően: alacsony. És nem azért, mert „soha nem igaz a pletyka”, hanem mert a 25. kiegészítés 4. szakasza politikai öngyújtó.

Ahhoz, hogy ténylegesen működjön:

1. Az alelnöknek akarnia kell (nélküle nincs semmi).
2. A kabinet többségének csatlakoznia kell (ez belső lázadás a saját elnökük ellen).
3. Ha az elnök vitatja, akkor kétharmad kell mindkét házban – ez még normál törvényeknél is nehéz, hát még egy ilyen lépésnél.

Mit jelent ez a gyakorlatban?
A 25. kiegészítés 4. szakasza inkább akkor reális, ha:

• egy elnök egyértelműen, látványosan cselekvőképtelenné válik (pl. súlyos egészségügyi esemény),
• és a környezete nem tudja tovább tagadni, mert a kormányzás tényleg megáll.

A „sajtóban vitatott mentális állapot” önmagában általában kevés. Nem jogi, hanem bizalmi és hatalmi kérdés: készen áll-e a saját csapat leváltani a saját vezetőjét?

A „Trump mentálisan problémás, leváltható” típusú mondatok jól működnek a közösségi médiában, de az amerikai rendszerben ez nem így megy.

• Van alkotmányos vészfék (25. kiegészítés 4. szakasz).
• De ezt nem a sajtó, nem az ellenzék, és nem „szakértői vélemények” húzzák meg, hanem az alelnök + kabinet + Kongresszus kétharmada.
• A történelem azt mutatja, hogy Amerikában még súlyos egészségi helyzetekben is sokáig húzzák a döntést (Wilson erre intő példa).

Ha szeretnéd, megírom ennek a rövid, közösségi posztos verzióját is (MR3-ra), két végén egy-egy ütős kérdéssel:
„Kell-e tudnunk az elnök egészségi állapotát?” és „Ki meri megnyomni a vészféket – és milyen áron?”

---