Váratlan, de az elmúlt időszak eseményei fényében sokatmondó döntést hozott Budapest VII. kerületének polgármestere Niedermüller Péter.
Egy érzelmes, de határozott hangvételű közösségi média-bejegyzésben tudatta a nyilvánossággal, hogy végleg elszakad a Demokratikus Koalíciótól (DK).
Búcsú a politikai otthontól
A polgármester nem titkolta, hogy a döntés nem egyik napról a másikra született meg. Bejegyzésében hangsúlyozta, hogy levélben már tájékoztatta a párt egyik vezető arcát:
„Hosszas mérlegelés után két napja arról értesítettem Dobrev Klárát, hogy elhagyom a pártot.”
A távozás súlyát növeli, hogy a polgármester a DK belső körének oszlopos tagja volt a kezdetektől fogva.
„Azt a pártot, amelynek alapító tagja, alelnöke és EP-képviselője voltam. Azt a pártot, amely hosszú ideig a politikai otthonom volt.”
„Valami nagyon félrecsúszott”
A cikk szerint a polgármester az elmúlt másfél évtized belső vitái ellenére sokáig hitt a közös alapokban, ám a legutóbbi választási kudarc kényszerítette rá az őszinte szembenézésre. Úgy véli, a választók egyértelmű üzenetet küldtek a pártnak.
„De be kell látnom, valamit rosszul csináltunk, valami nagyon félre csúszott. A legutóbbi országgyűlési választások eredménye azt mutatja, hogy a magyar társadalom nem tart igényt arra a politikára, amit a DK kínált.”
Bár a párt jelenleg az újjászervezés fázisában van, Erzsébetváros vezetője ebben a folyamatban már nem látja a helyét:
„A DK most újjá akarja szervezni magát. Nem vitatom, hogy ez jogos igény, de én ebben a folyamatban már egyszerű párttagként sem kívánok részt venni.”
Pártpolitika helyett társadalmi mozgalom
A jövőt illetően a polgármester nem vonul vissza a közélettől, de a hangsúlyokat máshová helyezi. Továbbra is elkötelezett a morális alapú baloldali politika mellett, de úgy látja, a változás kulcsa már nem a jelenlegi pártstruktúrákban rejlik.
„Én ma abban hiszek, hogy ennek elsődleges terepe nem a pártpolitika, hanem egy szélesebb társadalmi mozgalom és új közösségek építése lehet.”
A polgármester harag nélkül, a közös múlt iránti hálával zárta sorait, jelezve, hogy bár az útjaik elválnak, a tisztelet megmarad:
„Sok közös munka, vita és személyes kapcsolat köt ehhez a közösséghez, ezért nem haraggal, hanem őszinte tisztelettel búcsúzom.”
Ezzel a lépéssel Erzsébetváros első embere a kerület vezetésére és egy új típusú, civil alapokon nyugvó politikai építkezésre kíván koncentrálni.
