Levélben kérte Kapitány István és Vitézy Dávid minisztereket a Levegő Munkacsoport, hogy ne engedjenek a fuvarozói érdekképviseletek nyomásának, és ne nyújtsanak közpénzből támogatást az ágazatnak az emelkedő üzemanyagárak miatt. A civil szervezet arra hívja fel a figyelmet, hogy az intézkedés növelné a hazai gázolajhiány kockázatát, elvonná a forrásokat a gazdaság más területeiről, a mesterségesen lenyomott árak pedig hosszabb távon maguknak a fuvarozóknak is súlyos károkat okoznának.
A közúti fuvarozás támogatása legfeljebb csak egy rövid átmeneti időre javíthatna a fuvarozók helyzetén, azonban az országnak már rövid távon is, a fuvarozóknak pedig középtávon kedvezőtlen hatásokkal járna. Erre hívta fel a Kapitány István és Vitézy Dávid minisztereknek küldött levelében a figyelmet a Levegő Munkacsoport annak kapcsán, hogy több közúti fuvarozói érdekképviselet támogatást követel a közúti fuvarozóknak a gázolaj árának emelkedése miatt.
A fuvarozók támogatása azért is lenne elhibázott lépés, mert növelné a keresletet a gázolaj iránt, miközben azt jelentősen csökkenteni kellene. Ha nem ez utóbbit tesszük, akkor jelentősen növekedni fog az a – rohamosan növekvő – kockázat, hogy hazánkban is hiány alakul ki gázolajból, ami a fuvarozóknak sem lehet érdeke.
A fuvarozókat azért is visszás lenne közpénzekkel támogatni, mert a tehergépkocsik üzemeltetői eddig sem fizették meg a tevékenységük által okozott költségek nagy részét. Az Európai Bizottság honlapján található 2019. évi tanulmány szerint Magyarországon a közúti fuvarozók mindössze egyharmadát fizetik meg azoknak a költségeknek, amelyekkel a társadalmat terhelik (beleértve a környezeti és egészségi károk költségeit is). Hasonló következtetésre jutott a Közlekedéstudományi Intézet egy korábbi tanulmánya is.
Lukács András, a Levegő Munkacsoport elnöke kijelentette:
„A fuvarozó szervezetek úgy tesznek, mintha nem tudnák: a kormány csak úgy adhatna nekik támogatást, ha máshonnan venne el pénzt, illetve ha más területekre adna kevesebb támogatást. Azonban semmi nem támasztja alá, hogy épp a közúti fuvarozók támogatása lenne a közpénzek felhasználásának hatékony módja; a tények éppen ennek ellenkezőjét mutatják. A közúti teherfuvarozásnak nyújtott túlzott támogatás forrásokat von el olyan területekről, amelyek jóval hatékonyabban segítenék a gazdaságunk fejlődését.”
Azért is álságos a közúti fuvarozók panasza, mert az elmúlt 25 évben árutonna-kilométerben mérve csaknem megháromszorozódott a szektor teljesítménye. Ráadásul tonna-kilométerben mérve ugyanezen időszak alatt mindössze 30 százalékkal nőtt, vagyis a nem sokkal több árut egyre távolabbra szállítják, ami még inkább megkérdőjelezi a támogatás értelmét.
Lehet, hogy a gázolaj árának emelkedése miatt egyes munkahelyek megszűnnek, de ez egyrészt a piacgazdaság velejárója, másrészt a szociális problémákat nem a gázolaj árának támogatásával kell megpróbálni megoldani. Tovább árnyalja a képet, hogy jelenleg 8000 sofőr hiányzik a szállítási ágazatból.
Bár jogos a fuvarozók azon felvetése, hogy a gázolaj árának emelkedése hozzájárul az inflációhoz, ez a hozzájárulás igen korlátozott lesz, hiszen egy termék árában az üzemanyagár részesedése általában csak 3 százalék. A mesterségesen alacsonyan tartott gázolajár viszont piactorzulást, a gazdaság zavarait idézi elő, ami hosszabb távon sokkal inkább növelheti az inflációt.
Ha a helytelen árazás miatt valamilyen termék vagy szolgáltatás iránt tartósan túlkereslet keletkezik, az előbb vagy utóbb összeomláshoz vezet. A fuvarozók érdeke is, hogy ez ne következzen be. Tehát az lenne az érdekük, hogy a kormány növelje a gázolaj jövedéki adóját, és így visszaszorítsa a keresletet a gázolaj iránt.
