1948. szeptember 18-án, szombaton különös látvány fogadta azokat, akik Budapest budai oldalán, a Vérmező környékén jártak. Egy hatalmas gőzmozdony lógott a Déli pályaudvar támfalának szélén, szerkocsija pedig már lezuhant az alatta húzódó utca szintjére.
A Déli akkor egészen másképp nézett ki, mint ma. A pályaudvar város felőli végén, nagyjából a későbbi utasforgalmi épület helyén egy fordítókorong működött. Erre azért volt szükség, mert a szűk területen nem volt elegendő hely hagyományos rendezőpályaudvar kialakítására: a gőzmozdonyokat a korong segítségével fordították meg az ellenkező menetirányba. A berendezés ráadásul jóval az utcaszint fölött, a magas támfal tetején helyezkedett el.
Aznap a MÁV 411,292 pályaszámú gőzmozdonya tolatott a fordítókorong felé. A mozdony fordított állásban haladt, vagyis a szerkocsi volt elöl, és cukorrépával megrakott teherkocsikat is mozgatott. A mozdony azonban nem állt meg ott, ahol kellett volna. Áthaladt a fordítókorongon, áttörte a vágány végét lezáró bakot, és továbbhaladt a támfal irányába.
Ott viszont elfogyott a vasút.
A szerkocsi lezuhant a mintegy 3,5 méter magas támfalról a Krisztina körút–Alkotás utca környékére, a mögötte haladó több tíz tonnás gőzmozdony pedig utána billent. Nem zuhant le teljesen: részben fennakadt, és félelmetes módon a pályaudvar széléről lógott a Vérmező felé.
A látvány alapján könnyen tragédiára lehetne gondolni, mégsem halt meg senki. A korabeli eseményt feldolgozó források szerint a baleset emberéletet nem követelt.
A fordítókorong még jó ideig a Déli része maradt. Csak az 1962-es átépítéskor számolták fel; éppen a helyén épült fel Kővári György modern utasforgalmi épülete.
