A Haiyou Anlan – kínai nevén „海油安澜号” – lényegében egy hatalmas, úszó tengeri szélerőmű. A különlegessége nem maga a szélturbina, hanem az, hogy nem mereven áll a tengerfenéken: egy úgynevezett feszített lábú, TLP (Tension Leg Platform) úszó alap tartja.
A működése egyszerűsítve így néz ki. Az úszó platformot úgy tervezik, hogy önmagában erősen felfelé akarjon úszni, a tengerfenékhez viszont függőleges vagy közel függőleges, nagyon feszes rögzítőelemek kötik. Ezek folyamatosan lefelé húzzák a platformot. Olyan, mintha egy víz alá nyomott bóját több erős kötéllel odakötnénk a mederhez: a felhajtóerő felfelé húzza, a kötelek lefelé, ezért nagyon stabil helyzet alakul ki.
Ez a trükk azért fontos, mert egy 16 MW-os szélturbinánál a lapátok és a torony óriási erőket adnak át az alapnak. Egy lazábban kikötött úszó platform jobban fel-le mozogna, billenne és dőlne. A Haiyou Anlan feszes rögzítése különösen a függőleges mozgást és a billenést csökkenti.
Maga az áramtermelés utána ugyanúgy történik, mint egy hagyományos szélerőműnél: a szél forgatja a rotorlapátokat, a rotor meghajtja a generátort, a generátor elektromos energiát termel, majd az áram kábeleken keresztül jut le a platformról. A Haiyou Anlan esetében tengeralatti kábel vezeti az energiát közvetlenül a Lufeng tengeri olajmezők villamos hálózatába. Vagyis itt nem elsősorban a szárazföldi kínai hálózatot akarják táplálni, hanem az olaj- és gázipari létesítmények saját energiaigényének egy részét váltják ki vele.
A méretei elég brutálisak: a teljes szerkezet több mint 307 méter magas, közel 8000 tonnás, és egyetlen 16 MW-os turbina van rajta. A kínai beszámolók szerint 17-es erősségű tájfunnal szembeni ellenállásra tervezték. Évi körülbelül 54 millió kWh termelést várnak tőle.
Azért éri meg úszóra tenni, mert a hagyományos tengeri szélerőműveknél a tornyot általában közvetlenül a tengerfenékhez rögzítik. Ez 20–40 méteres vízmélységnél jól működik, de ahogy mélyül a víz, a fix alap egyre nagyobb, nehezebb és drágább lesz. Nagyjából 50–60 méter felett ezért egyre vonzóbbak az úszó megoldások.
A TLP másik előnye, hogy kevesebb acél kell hozzá, mint egy nagy, széles félmerülő platformhoz. A Haiyou Anlannál a közölt adatok szerint közel 50%-kal kevesebb acélt használnak, mint egy hagyományos félmerülő megoldásnál.
A legérdekesebb része tehát nem az, hogy „Kína épített egy 16 MW-os szélerőművet”. Hanem az, hogy egy ekkora turbinát sikerült egy olyan úszó alapra rakni, amelyet mélytengeren is kellően mereven lehet tartani.
Nagyon leegyszerűsítve:
szél → rotor → generátor → áram → tengeralatti kábel → olajmező
alul pedig:
felhajtóerő ↑ + kifeszített tengerfenéki rögzítés ↓ = stabil úszó szélerőmű.
És van benne egy érdekes paradoxon: egy olajtársaság szélerőművet épít azért, hogy az olajkitermeléshez kevesebb fosszilis tüzelőanyagot kelljen elégetnie. A projektet a CNOOC, vagyis a China National Offshore Oil Corporation vezeti.
