A nyolcvanas évek közepén Magyarország karnyújtásnyira volt attól, hogy a keleti blokk szilícium-völgyévé váljon. A legmodernebb mikroprocesszorok hazai gyártásának hátterében azonban nemcsak zseniális mérnöki munka, hanem kőkemény hidegháborús kémjátszmák, nemzetközi kábítószer-csempészet és egy washingtoni paktum állt. Aztán jött 1986 májusa, és egy banális tűzvész négy óra alatt hamuvá égette a jövőt.
Gyakran hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a high-tech ipar csak a rendszerváltás után költözött be hazánkba. Ezzel szemben a valóság az, hogy 40 évvel ezelőtt a budapesti Fóti úton, a Mikroelektronikai Vállalat (MEV) falai között olyan csúcstechnológiás integrált áramkörök és félvezetők készültek, amelyekre a Szovjetunió teljes hadiipara és űrkutatási programja éhezett.
A történet legizgalmasabb része azonban nem a szocialista iparvállalat sikere, hanem az a szürke zóna, ahonnan a gyártáshoz szükséges gépek származtak.
A COCOM-lista és a „kamionról leesett” tech-óriások
A hidegháború legszigorúbb gazdasági fegyvere az úgynevezett COCOM-lista volt: a nyugati világ büntetőjogi felelősség mellett tiltotta meg a modern számítástechnikai eszközök és gyártósorok exportját a vasfüggönyön túlra. Hogyan működhetett mégis Budapesten egy ultramodern, steril chipgyár amerikai (Perkin-Elmer) és japán precíziós berendezésekkel?
A válaszért a magyar katonai és polgári hírszerzés (MNVK 2. és a BM III/I) korabeli aktáit kell fellapoznunk.
- Illegális csatornák: Magyarország Ausztriában, Svájcban és Nyugat-Németországban alapított fedőcégek hálózatán keresztül vásárolta meg a gépeket, mintha azok semleges országok belső piacára készülnének.
- Csempészet a határon: A méregdrága fotolitográfiai berendezéseket titokban, gyakran darabokra szerelve, mezőgazdasági vagy textilipari szállítmánynak álcázva csempészték át a magyar határon.
A szakmában nyílt titok volt: a MEV legértékesebb gépei egyszerűen „leestek a kamionról” Ausztriában. Ami pedig elromlott, azt a Központi Fizikai Kutatóintézet (KFKI) mérnökei „visszafejlesztették” (reverse engineering) és hazai alkatrészekkel pótolták.
A nagy alku: Kábítószer-infóért cseréle amerikai technológia
A legmerészebb szál mégis a „Vörös drog” néven elhíresült állambiztonsági akcióhoz kötődik. A hetvenes-nyolcvanas években a magyar állam (különösen a belügyi szervek és bizonyos külkereskedelmi vállalatok) védelme alatt Magyarország a közel-keleti morfinbázisok és a nyugat-európai illegális piacok közötti legnagyobb tranzitútvonallá vált. A Hungarocamion járművei gyakorlatilag ellenőrzés nélkül szállították a heroint és az ópiumot, amiből a Kádár-rendszer dollármilliókat kaszált.
Amikor az amerikai kábítószer-ellenes hatóság, a DEA és a CIA teljesen feltérképezte a budapesti szálakat, Washington válaszút elé állította a magyar vezetést: vagy leállítják a bizniszt, vagy az USA teljesen elvágja az országot a nyugati pénzpiacoktól.
Ekkor köttetett meg a titkos csereüzlet:
A magyar Belügyminisztérium elkezdte felszámolni a saját maga által felügyelt drogútvonalakat, és értékes hírszerzési adatokat adott át a DEA-nek a nemzetközi hálózatokról. Washington cserébe „félrenézett”, és szándékosan szemet hunyt afölött, hogy a Mikroelektronikai Vállalat számára létfontosságú, szigorúan embargós amerikai gyártóberendezések és chipek jussanak be Magyarországra.
Hamuvá lett jövő: Csernobil árnyéka a Fóti úton
A sors és a szocialista hanyagság kegyetlen játéka, hogy pont akkor, amikor a drogmaffia feladásával megszerzett amerikai csúcstechnológia beindult, bekövetkezett a katasztrófa.
1986. május 26-án reggel a MEV legfontosabb, úgynevezett „T” (tisztasági) csarnoka kigyulladt. Bár 143 tűzoltó küzdött a lángokkal, a pótolhatatlan, csempészett géppark négy óra alatt teljesen megsemmisült.
A tűz időpontja – alig egy hónappal a csernobili atomkatasztrófa után – azonnal elindította a szovjet vagy nyugati szabotázsról szóló konteókat. A valóság, amelyet a levéltári iratok is megerősítenek, sokkal prózaibb, mégis összefügg Csernobillel:
- A Csernobil felől érkező radioaktív felhő miatt a gyár vezetése leállította vagy korlátozta a szellőztetőrendszert, hogy a radioaktív por ne tegye tönkre a patikatisztaságú szilíciumlapkákat.
- A nem megfelelően működtetett, túlterhelt klímarendszerben egy ventilátor kondenzátora berobbant.
- A szikrák meggyújtották a gyártáshoz használt gyúlékony vegyszereket, az automata tűzoltórendszer (sprinkler) pedig a hanyagságok miatt nem működött.
A konklúzió
A Mikroelektronikai Vállalat tüze nemcsak egy gyárépület pusztulását jelentette, hanem a teljes magyar high-tech ipari áttörés halálát. Az égbe fújt füsttel együtt elégett az a politikai és hírszerzési tőke is, amit a Kádár-kormány a „Vörös drog” leállításával Washingtonban megszerzett.
Magyarországnak a nyolcvanas évek végére elfogyott a devizája, a Nyugat pedig még szigorúbban zárta le a COCOM-réseket. A hamvaiból újjáéledni képtelen MEV tragédiája tökéletes szimbóluma annak, hogyan csúszott le Magyarország a rendszerváltás hajnalán a technológiai világversenyről – hiába áldozta fel érte a titkosszolgálat még a nemzetközi drogkartelljeit is.
