Jászai György 2012 óta, közel másfél évtizeden át volt a székesfehérvári társulat kulcsfontosságú és mélyen megbecsült tagja. Munkája a háttérben a tervezéstől és a kivitelezéstől kezdve az előadások mindennapi, zökkenőmentes működéséig terjedt. Józan, megfontolt döntéseivel és műszaki precizitásával estéről estére azon dolgozott, hogy a színpadon minden a pontos helyére kerüljön.
A színház hivatalos közleménye szerint Gyuri – ahogy a kollégái nevezték – nem csupán dolgozott a teátrumban, hanem valójában eggyé vált a ház szellemiségével:
„Kitartása, szívós munkabírása, szorgalma és szerénysége mindannyiunk számára példa volt. Lelkiismeretes, hiteles emberként döntéseivel és munkájának minőségével adott tartást a körülötte lévőknek. Jelenléte nemcsak a díszítőtárban, hanem az egész Vörösmarty Színházban ott marad. Mellette mi is jobban szerettük a munkánkat. Nélküle nem lesz ugyanaz ez a ház.”
A kollégák visszaemlékezései szerint a színpadmester nem ismert lehetetlent: a legváratlanabb és legnehezebb technikai helyzetekben is mindig volt egy mentő, kreatív ötlete. Mindig kiállt a munkatársaiért, és az ő szakmai iránymutatásának köszönhető, hogy a Vörösmarty Színház az ország egyik legkiválóbb díszítőcsapatát tudhatja magáénak.
„Biztos háttér nélkül nincs színház”
Székesfehérvár polgármestere, Cser-Palkovics András is megrendülten osztozott a család és a színházi közösség fájdalmában, kiemelve a láthatatlan háttérmunka felbecsülhetetlen értékét:
„Egy végtelenül szorgalmas, elhivatott szakember távozott, akinek iránymutatása mellett az ország egyik legkiválóbb díszítőcsapata nőtt fel Fehérváron. Közel másfél évtizede vigyázta színházunk előadásait a kulisszák mögött, kreativitásával és kimeríthetetlen munkabírásával segítve a színpadi csodát.
A függöny felgördülése után ritkán gondolunk a színfalak mögött dolgozókra, azonban a fényben állók hiába tesznek meg mindent, biztos háttér nélkül nincs színház. Köszönjük ezt a rengeteg munkát és odafigyelést!”
A városvezető a település teljes közössége nevében fejezte ki őszinte részvétét a gyászoló családnak és a színház társulatának. A színfalak mögött dolgozó szakembert és barátot gyászoló kollégák így zárták soraikat: „Még sokáig fogjuk keresni őt tekintetünkkel a takarásban. Hátha jelt ad.”
