A síremlékek története egyidős az emberiséggel. Már az ősi kultúrák is keresték a módját annak, hogy emléket állítsanak elhunyt szeretteiknek, és méltó módon őrizzék meg emléküket. Az első temetkezési jelek több tízezer évre nyúlnak vissza: barlangrajzok, kövek és földhalmok tanúskodnak arról, hogy az ember mindig is különleges figyelmet szentelt a halál utáni tiszteletnek.
Az ókori Egyiptomban a fáraók monumentális piramisokat emeltettek, hogy haláluk után is örök nyomot hagyjanak. Ezek nem csupán sírhelyek voltak, hanem a túlvilági életbe vetett hit kifejeződései is. Hasonló szerepet töltöttek be a görög és római síremlékek: szobrok, oszlopok és sírkövek hirdették az elhunytak életútját, tetteit. A római birodalomban elterjedt volt a feliratos sírkő, amely röviden, de egyértelműen mesélte el a földi élet történetét.
A középkorban a temetkezési kultúra jelentősen átalakult. Az egyház központi szerepe miatt sokáig csak kiváltságosok juthattak kőből készült síremlékhez, a legtöbben egyszerű földbe temetéssel búcsúztak szeretteiktől. Akik megtehették, családi kriptákat, templombelsőkbe helyezett sírköveket építtettek, gyakran gazdag díszítéssel, vallási motívumokkal.
A reneszánsz és barokk kor újra a kőfaragás és emlékművek virágzását hozta. Ekkor kezdtek egyre elterjedtebbé válni a díszes sírkövek, amelyek a társadalmi státuszt, vallási hovatartozást és a család nevét is hangsúlyozták. A sírversek, szimbólumok – mint a kereszt, galamb vagy mécses – ekkor váltak a gyász és az emlékezés egyetemes nyelvévé.
A 19. századtól kezdve a temetők már nem csupán búcsúzóhelyek voltak, hanem sétálókertek, ahol a városlakók rendszeresen látogatták elhunyt szeretteik sírját. A sírkő ekkor már nemcsak az elhunyt nevét és életkorát hirdette, hanem személyiségét is tükrözte. A síremlék egyre inkább egyfajta „utolsó névjegykártyává” vált, amellyel a család kifejezte tiszteletét, szeretetét, vagy éppen művészi érzékét.
Ma a sírkő nemcsak kő és betűk összessége – hanem személyes emlék, műalkotás, egy darab örökkévalóság. Anyaga lehet gránit, márvány, mészkő, sőt, modern formáknál üveg vagy fém is. A faragott motívumok, fotógravírozások és egyedi formák mind azt a célt szolgálják, hogy méltó módon őrizzék meg azt, akit szerettünk.
A sírkőkészítés így nem csupán mesterség, hanem hivatás is: tiszteletteljes részvétel egy élet lezárásában, és maradandó emlék állítása a jövő nemzedékei számára.
[…] Nagy Ervin kiáll Lakatos Márk mellett […]
[…] Nagy Ervin kiáll Lakatos Márk mellett […]
[…] Péter többek között sajtótájékoztatóján beszámolt arról is, hogy egy a kormányhoz közel álló domain alá fognak felkerülni olyan […]
Volt már példa rá
Ez most komoly?
