Amikor a Széchenyi Kártya Program szóba kerül, sok vállalkozóban azonnal felmerül a kérdés: vajon a TISZA-kormány hozzá mer nyúlni egy olyan rendszerhez, amely hosszú éveken át a magyar vállalkozásfejlesztés egyik legfontosabb eszköze volt?
A válasz röviden: igen. De nem úgy, ahogy sokan gondolják.
A programot a Fidesz-kormányok építették fel és tették a magyar vállalkozásfinanszírozás egyik meghatározó elemévé. A cél egyszerű volt: a kis- és középvállalkozások kedvezményes hitelhez jussanak akkor is, amikor a piaci kamatok magasak, vagy a bankok óvatosabban hiteleznek.
A rendszer működött. Tízezrek jutottak fejlesztési forráshoz, gépeket vásároltak, telephelyeket bővítettek, munkahelyeket hoztak létre vagy éppen vészeltek át nehezebb időszakokat. Nem véletlen, hogy a program a magyar gazdaság egyik legismertebb vállalkozásfinanszírozási eszközévé vált.
A 2026-os kormányváltás után azonban új megközelítés jelent meg.
A TISZA-kormány nem azt mondja, hogy a vállalkozások ne kapjanak segítséget. Nem azt mondja, hogy a kedvezményes finanszírozás fölösleges. A kérdés inkább az, hogy a támogatások valóban oda kerülnek-e, ahol a legnagyobb gazdasági hasznot hozzák.
Másként fogalmazva: nem a hitelprogram léte került vitába, hanem annak működése.
A gazdaság motorja vagy a gazdaság mankója?
A Széchenyi Kártya egyik legnagyobb erőssége egyben a legnagyobb kérdőjele is.
Ha évente több tízezer vállalkozás vesz igénybe támogatott hitelt, az azt mutatja, hogy a rendszer képes segíteni a gazdaságot. Ugyanakkor azt is jelzi, hogy a vállalkozások jelentős része nem jut megfelelő feltételekkel piaci forráshoz.
Ez pedig már nem feltétlenül a programról, hanem a gazdaság állapotáról szól.
A kedvezményes hitel lehet fejlődési lehetőség, de lehet olyan mankó is, amely nélkül sok vállalkozás nehezen tudna talpon maradni. Egy egészséges gazdaságban a támogatott hitel ösztönző eszköz. Egy gyengébben teljesítő gazdaságban viszont könnyen létfontosságú finanszírozási forrássá válhat.
Mit szeretne a TISZA?
A jelenlegi kormány lépései és nyilatkozatai alapján nem a rendszer felszámolása körvonalazódik.
Sokkal inkább három cél látható:
Nagyobb átláthatóság.
A támogatások oda kerüljenek, ahol valóban gazdasági teljesítményt teremtenek.
Erősebb eredménykövetés.
Ne csak az legyen fontos, hogy mennyi hitelt helyeztek ki, hanem az is, hogy abból milyen beruházás, munkahely vagy termelékenységnövekedés jött létre.
Hatékonyabb forrásfelhasználás.
A költségvetési pénz ne pusztán a működés fenntartását segítse, hanem a versenyképességet javító fejlesztéseket.
Ez lényeges különbség a korábbi szemlélethez képest. Míg a Fidesz elsősorban a forrás biztosítását tekintette a gazdaságélénkítés egyik kulcsának, addig a TISZA inkább a források célzottságára és eredményességére helyezi a hangsúlyt.
Mi várható a vállalkozók számára?
A jelenlegi folyamatok alapján kevéssé valószínű, hogy a Széchenyi Kártya Program eltűnne a magyar gazdaságból.
Sokkal valószínűbb, hogy a rendszer átalakul.
Lehetnek új feltételek, új prioritások és szigorúbb ellenőrzések. Elképzelhető, hogy a jövőben a termelékenységet növelő beruházások, a digitalizáció vagy az exportképesség nagyobb hangsúlyt kapnak.
A legtöbb vállalkozó számára azonban a legfontosabb üzenet az lehet, hogy a kedvezményes finanszírozás várhatóan nem szűnik meg. A kérdés inkább az, milyen feltételekkel és milyen célokra lesz elérhető.
A valódi vita
A közéletben gyakran úgy jelenik meg a kérdés, mintha választani kellene a támogatott hitel és a szabad piac között.
A valóság ennél árnyaltabb.
A vita nem arról szól, hogy szükség van-e a vállalkozások támogatására.
A vita arról szól, hogy a támogatások egy olyan gazdaságot építenek-e, amely idővel egyre kevésbé szorul rájuk, vagy egy olyan rendszert tartanak fenn, amely tartósan állami segítség nélkül már nehezen működne.
A következő években valószínűleg ez lesz a Széchenyi Kártya Program legfontosabb kérdése.
